Ünnepesség...

Boldog karácsonyt mindenkinek, először is :) Fülünkbe jutott, hogy szép hó esett karácsony estére, úgyhogy jót irigykedtünk is, remélem kihasználtátok e ritka pillanatot egy meghitt ünnepre.
Nálunk is lett végül karácsonyfa, rekordba illő magasságú, rettentően "élethű", 10 cm-es műfenyő. Viszont kapott szép kis dÍszÍtést, ráadásul a Jézuska megkÍsérelt még egy doboz ajándékot is betenni "alá", úgyhogy tulajdonképpen rendben voltunk. Azt leszámÍtva, hogy 24-én mindketten dolgoztunk. 25-én ROli itthon "ünnepelt", én meg már 11kor munkában voltam. Karácsonyi ebéddel kezdünk, valami 250 főre, aztán normál esti menetrend. Érdekes élmény volt, tényleg - érdekes volt szembesülni a ténnyel, hogy mennyi ember tölti (akár családdal együtt is!) a karácsonyt szállodában. Az itteni szokás szerint ugyebár a Mikulás hozza az ajándékokat, és reggel érkezik (csak azt nem tudom, akkor a Silent Night, Holy Night cÍmű dalt mivel azonosÍtják, a Frosty the Snowman-ről már nem is beszélve... :D). Korlátlan étel és italfogyasztásos büféebéd volt egyébként, ami egy-két asztalnál jónéhány üres boros, sörös és pezsgősüvegbe torkollott. A lényeg viszont, hogy furcsa volt végignézni, ahogy midneki csomagokkal megpakolva belép az ajtón, leül az asztalához, aztán amikor a rokonság többi része megjelenik, elkezdenek ajándékot bontogatni meg puszilkodni. TakarÍáskor persze szedtük össze az otthagyott üdvözlőkártyákat is, na meg pesze a csomagolópapÍr-halmazokat. Csak hogy picit érzékeltessem azt a valamit is, amihez még igazán továbbra sem vagyunk hozzászokva itt (az életszÍnvonalbeli különbséget), megemlÍtem, hogy az ebéd költsége felnőttenként 105, gyerekenként 75 dollár volt. Volt egy, vagy8fős társaság, akik ebéd után még éjjel 11ig ott ragadtak a bárban is, ettek-ittak... este számolgattuk, hogy olyan 3-4000 dollárt biztosan elköltöttek aznap. Hát merryChristmas.
A másik érdekesség a mai nap volt. Vasárnap, karácsony másnapja az ún. Boxing Day. Ledöbbentő, hogy az üzletek teljesen tele voltak, némelyik előtt (!) méteres sorok kÍgyóztak. Az ok szimplán az 50-70%os leárazásokban keresendő, amiért, úgy tűnik, mindneki megőrült itt. Nem mintha a karácsony előtti éjszaka, a speciálisan csak aznap, 24órát nyitvatartó bevásárlóközpontokban nem lett volna még hajnali 4kor is sorállás és nem lett volna éjfélkor is lehetetlen parkolóhelyet találni.
Egyébként az utolsó heti beosztásunkat kaptuk meg a munkahelyünkön, tehát lassan tényleg elkezdünk szedelőzködni. És persze még el kell tervezni ilyen apróságokat, hogy melyik esőerdőt nézzük meg út közben.....

Turistanap 2.

A mai látogatásunk helyszÍne: Melbourne Zoo. Érdekes, mert április óta minden nap elmentünk mellette, de valahogy eddig csak halogattuk, hogy be is menjünk, de tényleg megérte - 5 órát voltunk bent :)

Az egész állatkert egyébként inkább hasonlÍt egy dzsungelre, annyi fa van, hogy hihetetlen. Minden zöld, tényleg a buja természetben éreztük magunkat.  Az állat kicsit kevés volt, legalábbis úgy tűnt, bár lehet, hogy pont amiatt, hogy ekkora alapterületen, ennyi zöld között laknak. A nagymacskákat pl abszolút láblógatós napszakban csÍptük el, az árnyékban heverésztek a lusták. A puma és a leopárd nem is látszottak, valahol elbújtak a bokrokban. A madarakkal nagyon sok időt töltöttünk, annyira nagyon és annyira nyugalmat árasztanak.... Azt hiszem, a képek nagyobbik része is róluk készült. :)

A kiselefántot nem sikerült lencsevégre kapnunk ,de a kistigriseket igen, aranyosak voltak ott jól elzárva, 2 réteg üveg meg duplatripla szögesdrót meg fakerÍtés mögött. Ez itt lent, egy óriásteknős (igen, a jobb oldali), és nem, nem szobor. Életkorát tekintve még valahol az első világháború előtt születhetett.

MEgnéztük a békákat is, amiket majd Brisbane-ben nagy eséllyel találhatunk az udvarunkon, de nem volt túl sok féle szerencsére :) Lelki nyugalmam szempontjából ez kifejezetten előnyös volt.

Aztán persze ott voltak az elmaradhatatlan őshonosok: kenguruk, koalák, ééééés a WOMBAT is, aki ráadásul egy igazi túlélő: a tavalyi erdőtüzekből mentették ki. És ráadásul csak itt, Victoria államban honos.

Kezdeti ijedelmünket, hogy a milliónyi egyensapkás, iskolai egyenruhás-kalapos gyereksereg túllicitál minket állatnézésben, szerencsére eloszlatta a tény, hogy ők nem bÍrták olyan sokáig, mint mi. Sajnos nekünk is maradt még néhány rész, amit nem láttunk, de 5 óránál tényleg nem lehet többet mászkálni a napon. Ismétlem, a NAPON, merthogy ma még jó idő is volt :) Jövő héten remélem eljutunk megint a tengerpartra is.... :)

Addig is, képek a Picasan.

Zöldülünk :)

Azt mondják, a zöld az újrakezdés szÍne. Hát ennek jegyében kicsit megint megújÍtottam a blogot :)

Először is: ha a főcÍmképre kattintasz, a link egyből a Picasa oldalra navigál, ahova új képeket töltöttünk fel. Jó nézegetést hozzá :)

Szintén a megújulás jegyében döntöttünk úgy, hogy a hátralévő Melbourne-i heteinkben egy kicsit turistáskodunk, megnézzük, amiket egy jó vándor általában, illetve amikre eddig nem volt alkalmunk az elmúlt egy évben. El is kezdtük múlt héten, a Royal Botanic Garden-nel, ami egy elképesztő nyugalomsziget a város kellős közepén, az egyik legforgalmasabb villamoskereszteződés mellett. Van ott egy hatalmas világháborús emlékmű is, amint aképen látszik, meglehetősen masszÍv, nem csak egy nevekkel televésett kőtábla, ahogy nálunk szokták csinálni. A pincéjében rettentő precÍzen berendezett látogatói központ van, videó vetÍésekkel, könyvbolttal, kiállÍtással. Abban a részben pedig, ami innen látszik, az összes harcba küldött katona neve, könyvbe Írva van kiállÍtva, minden dupla oldalnak egy külön vitrint biztosÍva. Élmény volt, annak ellenére, hogy nem maradtunk sokáig - mert meg kellett nézni a tetőteraszt, amiről Roli készÍtett egy ("japán alámondásos" videót).

A Botanic Gardenbe pedig mindenképpen visszamegyünk, muszáj mgegyszeer látni az ott szabadon élő fekete hattyúkat, a kakadukat, a mocsárjáró madarakat, az esőerdő fáit.... gyönyörű volt, tényleg!

Az élményt pedig csak növelte a tény, hogy a napunkat azzal indÍtottuk, hogy lezártuk a tanulmányaimat és mindenféle hivatalos kapcsolatomat a William Angliss-szel, átutaltuk a tandÍjat az új suliba, Így már tényleg csak az utolsó simÍtások vannak hátra, hogy Brisbane-ben folytassuk :)

Alex időközben szerelőnél volt egy hétig (az argentin "ejj ráérünk arra még"-tÍpusú szakinál), minden kis apróságot megbütyköltek rajta, megkapta a vizsgáját, kötöttünk rá biztosÍtást, tehát útra kész.

A műhelyt is kipakoltuk, ami már nagyon is annak a jele, hogy elkezdük a költözködést. A nagy út valószÍnűleg január 4-én kezdődik majd, de addig még van egy-két dolgunk itt is.

Én már megmondtam a szállodában, hogy megyek, és részükről, csakúgy, mint az enyémről, nem fogadta túl nagy lelkesedés a dolgot, é. hiányozni fognak, az biztos, nagyon jó hely volt. A menedzseremtől viszont abszolút támogatást kaptam, ajánlás tehát kipipálva. Roli is hamarosan bejelenti a távozását, bár igazán nem tudom, mit fognak csinálni nélküle... Már profi baristává fejlődte magát a hónapok alatt.

Az elkövetkező hetekben tehát jelentkezünk még képekkel, ha az idő is úgy akarja, mert ma megint szakad az eső.... Komolyan 20 éve nem esett ennyit. Normál menetrend szerint már rég erdőtüzeknek meg szárazságnak kellene itt lenni. Én azért inkább a kettő közötti átmenetre szavaznék inkább, mert egyik sem az igazi. :) Na, de igazán bÍzunk már a nyárban - néha megmutatja már magát.

És közben töretlen lelkesedéssel nézegetjük Brisbane időjárását, a tömegközlekedést, képeket... Visszaszámlálás indul. Újra.

na végre

Az egyheti kilátástalan eső után, végre megjött a hideg is. Asszem nincs még egy ilyen szélsőséges város a földünkön. Nem érdekes hogy már kb.2 hónapja jó időnek kellene lenni. Hát egyvalamit nem gondoltam amikor idejöttünk, hogy az időjárással lesz a legtöbb problémánk. Mert, hogy sem a beilleszkedéssel, sem a munkánkkal, sem az albérletünkkel nincs baj, (na jó az iskolával van egy kicsi) ezt a fránya időt leszámitva. Elképesztő hogy tegnap még mindenki vietnámi papucsban meg egy szál pólóban volt, ma meg az összes vendég aki bejött télikabátban, meg sálban érkezett. Mit mondjak még... ja igen a sok esőnek köszönhetően rengeteg a szúnyog. Jelenleg 10 fok van odakinn. Isten hozott minket a melbourni nyárban! Ha valaki a beszámolóim után is kedvet kapott hogy ide látogasson, akkor annak melegen ajánlom a réteges öltözködést. A vietnámi papucsra húzzon cipőt, majd lépjen bele egy csizmába is, mert ki tudja délutánra milyen idő lesz...:))

Alex

Majd elfelejtettem mondani nekünk már megjött a Jézuska és hozott egy családtagot Alex-et, akit nagyon szeretünk. Innentől kezdve remélem több helyre is eljutunk majd a közös szabadnapjainkon.

És Viró kiegészÍtése....
Alex egy Honda.... Legend, 95ből. - és ezennel értelmet nyert az ausztrálok által oly sokszor használt mondás is, amikor valami nagyon tetszik nekik: "You're a LEGEND" :)

Nem, ez nem az internetről levett kép hanem a Viró készitette. Nekem nagyon bejön.

Ez egyébként a munkahelyem épülete a Yara folyó partján, amit most éppen kivülről tataroznak ezért nem mutatjuk meg, de jó volna látni a kontrasztot a csupa zöld természet és a karácsonyfa között. Szóval itt is elindult a karácsonyi készülődés, mint azt a postaládából kivett 80 kg prospektus is jól szemlélteti.

ne légy már veréb

Az jelent valamit ha 21-én rámszarik egy veréb benn a munkahelyemen?
Vicces egyébként mert benn az asztalokra is rá van irva hogy ne etesd a madarakat. Ma egy vendég megkérdezte tőlem hogy mi lesz a madarakkal miután bezárják a helyet, mondtam hogy nem tudom, szerintem ezek okosak és tudják mikor kell bejönni és kimenni, ebéd idő után el is tűnnek. Hihetetlen sebességgel tudnak elrepülni mellettünk néha a fejemet kell lehúzni. Ezek már urbanizált verebek, mint a sirályok odakinn de azok azért nem jönnek be. Vicces lenne.De azok meg mint a kóborkutyák addig nem tágitanak amig nem adsz nekik enni, és utána a másik 20 is azonnal ott terem. Lehetetlen lerázni őket. Olyan erőszakosak. Ha valaki ott hagy a tányérján egy kis maradékot azonnal lecsapnak rá mint a hiénák. És van köztük egy amelyik az elöttünk lévő részt a sajátjának tekinti és nem enged oda másokat. Aztán van még egy pár állat de azokról inkább nem beszélek, mert ők miután megkapták a kávéjukat el is mennek:)))

az árny

Most már tudom mi az a hang amit minden este sötétedés után hallok, ők azok a repülő rókák. Először azt hittem valami állat fut keresztül az udvaron, de tegnap meglestem, az égen volt...

sokkoló

Sokkoló idő köszöntött be ismét. Miután végre 30 fok köré mászott a hőmérő és elkezdtünk örülni neki, ma ismét 10-12 fokra esett vissza és szakad az eső. Tegnap még ezerrel nyomták a légkondit a villamosokon most megint fűtenek. Ember legyen a talpán aki ezt el tudja viselni én sem tudom meddig fogjuk birni. Mert ha az ember tudja hogy az adott országban van pl. monszun akkor azzal kalkulál hogy 2-3 hónapig esik az eső na de utána tudom hogy megint nyár lesz, na de itt akármi lehet bármikor. Hozzátenném hogy ennek köszönhetően a 7 milliós város utcái is üresek csakúgy mint a belváros éttermei és persze a mi munkahelyünk is. Köszönjük Melbourne ezt a csodálatos időt amit adsz nekünk már 1 éve. Ámen.

a csel

Ha már a múltkor az ausztrál iskolarendszer pénzügyi sajátosságairól irtam, nem hagyhatom ki hogy elmondjam mindenhol a simlisség van jelen, ami a következőkből ki is derül majd.

Tisztában voltunk vele hogy iskolát váltani nem lesz könnyü dolog, de hogy ennyire, azt nem gondoltuk volna...

Az ausztrál iskolarendszer sajátjának vallja a szabad iskolaválasztás jogát minden tanulónak, és ezt hangoztatja is a követség honlapján közzétett leirásában, mégpedig hogy 2007 óta minden diák joga hogy fél év után ha neki nem tettszik iskolát váltson (előtte 1 év volt). Na de most jön a bökkenő, az iskolák pusztán pénzügyi szervezetek céljuk a tanulók megtartása és bevételük növelése, de ha a törvény kibabrált velük gondolták akkor majd másképp fogják az adott intézetben minnél tovább ottartani a diákot amit a következőképp tesznek. A fő kurzust un. principal course-t az utolsó félévre teszik, aminek teljesitése nélkül sajnos nem áll módjukban a tanulót más tanintézménybe transzferálni. Na de most kérdem én hogy váltson a nyomorult diák iskolát fél év után, ha a két és fél éves kurzus utolsó félévére teszik azt a félévet aminek elvégzése nélkül nem mehet a tanuló más intézménybe? Ez Igen!! Ez az átbaszás magasiskolája. Szóval két évet jársz iskolába de még mindig nem jártál fél évet sem. Ő szerintük. Remélem lehet követni. Javaslom hogy a hazánkban tanuló ausztrál diákokkal a kettős mérce szellemében ugyanezt az eljárást. Ja és lehetőség szerint ne informáljuk őket erről csak amikor váltani akarnának de azt nem fognak tudni. Nem, egy kicsit sem vagyok felháborodva. De a jó magyar vér nem birja elviselni ha kibabrálnak vele. Tervem az már van.

izmosodik

Oh yeah!
Az ausztrál dollár több év után most először hagyta le az amerikai dollárt most 196,44 az USA dollár meg 194. Mi történik itt?
Más: ha minden igaz pont egy 1 év után Brisbane-ben folytatjuk itteni életünket jövő januártól. Sikerült egy nagyon jó árat szerezzünk a magyar ügynökünkön keresztül, egyébként senkinek nem javaslom hogy csak úgy besétáljon az iskolába hogy be szeretne iratkozni, mert országonként változtatják az áraikat, plussz ha ügynökön keresztül jelentkezik valaki mégjobb az ár. Hát ezt is megtudtuk, még időben igy mindösszesen 1 mill. ft ot spóroltunk a másfél éves kurzuson.

Melbourne Cup, Virágék szállodája, a manager beöltöztette őket jokey mellénybe.

Olyan nevetségesen néznek ki nem? De hát valahogy nekik is kell....elnézést akit megbotránkoztat, de ez kihagyhatatlan volt!

Kis kollekcióm megvan, mostmár csak eladni kéne valahogy, de ahogy az idő kinéz ez nem mostanában lesz. Ugyanis mára visszaköszönt a tél újra este 5 fok nappal 10 és szél, eső.

Meddig még....

Ilyen es ehhez hasonlo marhasagok kaphatoak mostanaban a"Coles"- ban, meg mar vagy 1 honapja a karacsonyi diszek is megtalalhatoak kozvetlenul a parti grill sutok mellett. Erdekes lesz ez a karacsony nyari melegben. Remelem meg fogunk foni a melegben mint ez az ordog. Vajon ki lehet?

Cim nelkul

Tobbszori reklamacio utan ujra jelentkezunk, bar egyenlore ekezet nelkul, merthogy kellett egy uj laptop-ot vennunk miutan a regi megadta magat a tobbszori virusos tamadasoknak.

Nem is tudom hol kezdjem, eloszor is a tavasz meg csak mutatoba erkezett meg, a multkor mert azota ujra elromlott az ido.

Ma nagy elmeny ert, mert 9 honap utan magyar vendegekkel talalkoztam. Az egyik egy 52-ben diszidalt bacsika akit a kommunistak rugtak ki, most volt 92 eves, a masik egy 4 fos tarsasag volt akik csak turistaskodtak, hat gondolom volt mit a tejbe apritaniuk otthon. Egyebkent ok is azt mondtak hogy kengurut csak mutatoban elgazolva az ut mellett lattak. Lehet hogy azokat is ugy tettek oda. Mindenesetre nagyon orultek az imformacioknak amit adtam nekik es annak is hogy magyarul rendelhettek nalam. Egy masik helyi torzsvendegunk meg a vorosiszaprol szamolt be nekem amit allitolag itt is mutattak a mediakban. En nem tudom mi nem nagyon nezunk tv-t. A masik jo hir hogy megis belevagunk eszaknak, ugy latszik nincsenek veletlenek. Virag valamelyik nap idegesen jott haza hogy foemeltek 500 - al a tandijat, es a villamoson hazafele eldontottuk belevagunk. Foljebb az egyenlito kornyeken nem ilyen kiszamithatatlan az ido mint itt lenn Down Under -ben, meg olyan iskolat fogunk kersni ahol nem emelhetik kenyuk kedvuk szerint a tandijat. Kollegaim, de a Virag ismerosei sem hallottak meg ilyet pedig sokan kozoluk szinten itt tanulnak raadasul joval kevesebbet fizetnek.

Tobbszori befulladas utan kenytelen voltam venni egy maszkot a gyongyhazcsiszolashoz amiben ugy nezek ki mint egy katasztrofavedelmis. Kezd egesz szep kollekciom lenni a gyonhaz ekszerekbol. Majd idovel fotok is fel fognak kerulni.

esős reggel a South Bank-en

Aki tudja hogy mi ez a madár megírhatná nekem a nevét, majd mindennap látom főleg a vízben lebukva érdekesen úszik úgy hogy csak a nyaka lóg ki a vízből. Szegény a tőlem való félelméből összefosta magát, lsd. alatta:) Volt is mitől féljen hiszen mindketten madarak vagyunk. Na hát akkor mára megint egy újabb madár, csak ezt én támadtam meg orvul.

Kieg.: egy kis segítséggel, a madár neve tehát: "Kormoránusz Ausztropitekusz Idiot" :)

 

Hát ez óriási... ezek tudják hogy kell pénzt csinálni. Megismétlik a footy döntőt mert olyan szabályuk van hogy a grand final-ban nem lehet döntetlen. Az egész footy történetében ez volt a harmadik ilyen eset, majd mindenki elvesztette a pénzét, mert ugye itt mindenki mindenre fogad, nem baj a jövő héten is elfogják. Ezenkívűl a belvárosi boltok, így mi is örülhetünk, mert jön a második roham most 7 végén. Egyébként hamarosan kezdődik a Melbourne Cup is, ami lóversenyt takar és erre az időre épp egy óriási sáska rohamot várnak(igazi)nem vicc! Most próbálják kitalálni hogy még mielőtt kikelnek valahogy elpusztítsák őket. Ezenkívűl van egy madárfajta fekete-fehérben pompázik és zuhanórepülésben támadja a bicklistákat-óriási. Már ki is tették a figyelmeztető táblákat itt a Royal parkban. Egyébként mi még élünk. Az idő ma fantasztikusan jó volt 25 fok!!Napsütés!!Jön a jóidő!!!Éjjel már nyitott ablak, no ágyfűtés!!!
Ja, a lakótársunk bejelentette hogy a jövő héten Londonba megy 1 hónapra , úgyhogy aki akar jöhet Melbourne-be szívesen látjuk, ágy is van!

Életkép, helyesbítve

2 dolgot azért meghagyok a tegnapi bejegyzésből: azt. hogy a nap summája, jó hírek, jó érzések, és 6,5 perc napsütés, mert így volt. A többit viszont törtöltem, mert nem gondoltam, hogy ilyen súlyos hangvételű lesz leírva... persze, a "kedves" érintett ismerete nélkül nehéz is elképzelni a szitut, szóval elnézést ezért!
Nincs egyébként semmiféle baj, minden megy a maga kis kerékvágásában. Folynak a dolgos hétköznapok (Roli megint vagy 7 napot dolgozik zsinórban - tényleg szeretik!), és én is 9-et a szállodában. :))) Aminek nagyon nagyon nagyon örülök - tegnap kaptam az eheti munkabeosztást, amin 7 napból 6-szor szerepelt a nevem. Dolgozom majd az étteremben is, ami külön minőségbeli változást jelent, és nagyon várom az elkövetlező heteket. Reméljük, addigra a tavasz is megjön.
Ennek a sok munkás napnak csak az a hátulütője, hogy ritkán jutunk el a műhelybe, pláne együtt, pedig nagyon mennénk már. Valahogy úgy érzem, kicsit függőséget tud okozni az, ahogy látod, amikor a ronda, koszos, szürke kagylóhéj alól előtűnik a fényes, gyönyörű felület....
E hét pénteken érdekes esemény szemtanúi leszünk, tegnap hallottam róla. Már írtunk róla, ha jól emlékszem, hogy itt mindenki (de tényleg mindenki) teljesen odavan a footy-ért. Egy-egy meccs annyira békésen zajlik áltlában, hogy európai szemmel akár még unalmasnak is tűnhet. Egymás melletti széken ülnek mindenféle incidens nélkül a két csapat drukkerei, akik egyébként mindenféle korosztály tagjai, az egészen kicsiktől a 70-80 évesekig. Egy-egy meccsnapon a villamos, amivel általában éjjel 11-kor jövök hazafelé, zsúfolásig meg szokott telni. Na szóval ilyen szokások mellé adjunk hozzá egy Grand Final záróeseményt, több ezer (tízezer?) utcákon vonuló szurkolót, zsúfolásig telt vendégltóhelyeket, óriáskivetítőket, és a BÉKÉS hangulatot... Nagyon kíváncsi vagyok! :)

Csak két képet böngésztem a tavalyi eseményről: tényleg minden korosztály ott volt!

Eső.eső, eső

Rövid elmaradás után újra itt. Én nem tudom hogy tud ennyi eső esni ebben az országban, de most már kezdem unni. Ugyebár itt az egyik legnagyobb business a víztartályok gyártása és forgalmazása, mert hogy állítólag vízhiánnyal küszködnek, ehhez képest kb 2 hónapja folyamatosan kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan esik. Tegnap volt hosszú idő óta az első nap hogy egyáltalán nem volt felhő az égen, mármint ahol lakunk. A Virág elindult itthonról gyönyörű napsütésben és mire beért a városba eső, szél és hideg volt. Nem tudom eléggé érzékeltetni hogy milyen rossz ez, mert nem tudunk hogy öltözködni. Tudom hogy otthon is elég változékony az idő, de ott legalább két front között eltelik néhány nap. Na itt ez néhány óra. Ez itt a bökkenő. Hát megint az időjárás lett a központi téma, de szeretném már ha nem csak erről kellene írjak. Egyébként jól vagyunk. Még szerencse hogy mind a ketten sokat dolgozunk és nem érdekel annyira ez a dolog. Csak az a bosszantó hogy ha végre szabadnaposak vagyunk mind a ketten, akkor sem tudunk kimenni a szabadba.

Winter night out after work...

A multikulti csapat. Jobbra Lexy Nepálból, hátul balra Wendy Dél Korea, mellette Kenza Marokkó és az egyetlen Aussie supervisor-unk Jess. És Virág hol van, joggal kérdezhetné meg bárki, hát ő csinálta a képet:) Ritkán megyünk el a csapattal mulatni, mert nem nagyon van erőnk, pláne ha másnap dolgoznunk kell. De szerencsére van a közelben egy P.J. O'Brian nevű Ír kocsma ahova át tudunk sétálni. Az itteni biztonsági őrök is nálunk kávéznak és amikor ide jövünk mindig viccesen megjegyezzük nekik a kávét amit szoktak inni. Egyébként vicces mert lassan minden törzsvendéget úgy hívunk amilyen kávét szoktak inni. Nézd jön a "Large Long Black-3 sugar", aha meg itt van a "Skinny week Latte" is. Ja és már előléptem, kávét is főzhetek és úgy tűnik nem is túl rossz amit csinálok, mert jók a visszajelzések. Ma apák napja volt, de elmaradt a szokásos roham. Bezzeg anyák napján...

Na, akkor most itt én is bekapcsolódom egy kicsit, hosszú idő után. Mostanában azért nem írok, mert nincs nagyon extra mondanivalóm, Roli meg beszámol minden történésről, mielőtt én leülhetnék a géphez. Az apák napjához viszont van néhány szavam.... én ma a kávézóban dolgoztam, összesen 5 órát, de úgy éreztem, mintha egy legalább 10 órás nap lett volna. Délelőtt 10-re mentem, és egész pontosan fél 3ig meg sem álltam. Vizet inni is csak futtában volt időm, talán kétszer. Annyian voltak, hogy már délelőtt elfogytak a kistányérjaink, amiken a sütit, muffint, croissant-okat szolgáljuk fel. Volt olyan időszak, hogy egész egyszerűen nem volt poharunk. A kávékhoz talán azért volt elég, mert sokat csináltunk elvitelre, de vizet, narancslét (amit frissen facsarunk), ice chocolate-et, milkshake-et volt, hogy csak gyors kézi pohármosás után tudtunk kivinni... Folyamatosan, ragadozómadarak módjára halásztuk el a vendégek elől a megüresedő dolgokat. Egész egyszerűen elképesztően sokan voltak nálunk, pedig az utcáról betévedő ember nem gondolná, hogy ezen a helyen ennyien képesek megfordulni. A konyhán a fiúk elképesztő teljesítményt nyújtottak ma, bár a kiszolgálás jelentősen lelassult. Volt vendég, aki több, mint 1 órát várt a rendelésére, mert annyi volt.... Én azért büszke vagyok a szakácsékra, mert ma is csak ketten (+1 kisegítő) voltak, mint mindig (ráadásul a shef-ünk lábsérült, otthon kellene feküdnie még 2 hétig). És magunkra, lányokra is - mi 4en álltuk a sarat. Így hát a mai megérdemelt pihenésemet én folytatom is holnap, teljes egész napos szabadnapom lévén.... Nem emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, és nem tudom, mikor lesz legközelebb, úgyhogy most jól kihasználom.  :)
Más: külön bejegyzést akartam ennek létrehozni, de most ide bezsúfolom inkább. El vagyok ájulva az itteni virágkollekiótól. Ma láttam először gyöngyvirágot. Szép volt, bár kissé furcsa módon hosszú szár végén lógtak a harangocskák. Ezen kívül, hogy a virágok is érzékeltessék a melbourne-i "egy nap alatt 4 évszak" különlegességet, egyszerre nyílik a nálunk tavaszi ibolya és mandulafa, a május végi tulipánfa, a nyári muskátli, és az őszi, temetői virágok. Emellett persze folyamatosan érik a citrom és a mandarin a házak udvarában lévő fákon... Tényleg elképesztő, na. :)

Még jó....

Hát ezt is sikerült kifogni. Mint azt ma megtudtam, az elmúlt 50 év leghidegebb és legesősebb telén vagyunk túl itt Melbourne-ben. Lassan olyan leszek mint az angolok, mindig az időjárásról beszélek, de hát muszáj. Nem akarom elkiabálni de úgy néz ki vége van..., ma már 15 fok fölé merészkedett a nappali hőmérséklet, és érezhető volt a nap melege is. Szegény pálmafák csak kókadoznak, nem értik ők sem. Egyébként 3 hét után megjött az adóvisszatérítésem is. Ha esetleg figyelitek az oldalt kedves Apeh-esek, pehhetek volt... mert már fölvettem:)))
Úgy néz ki az év végére egyenesbe jövünk és a project-be befektetett+kölcsönpénzünk novemberre megtérül. Közben itt a közelben berendeztem egy kis műhelyt és elkezdtem a gyöngyházcsiszolást (Magdi majd beszámolok az eredményről!) Remélem ahogy közeledik a nyár, a szinte csak feketébe öltözött nők is elkezdenek bizsut hordani és színesebben öltözködni.

Barista (hivatásos kávéfőző) leírása:))))

Barista definíciója:))

"Eszpresszó kávégéppel kávékészítés. Ausztrália lemondott a cigiről és ehelyett a kávézáshoz fordult. A kávézás-kultúra néhánytucat megatonnás hozamot produkált az utóbbi években, hogy másképp fogalmazzak: az eszpresszó gép ismeretének birtokában diák léted ellenére is ujjal mutogathatsz, hogy melyik vendéglátó helyen akarsz dolgozni. Nincs futkosás mint a csálingernek, de egy forgalmas helyen úgy bedurvulhat a kávégép mögötti munka hogy órákon keresztül ugyanazon a két csempén álldogálsz. Ez az egyik legjobb kétkezi munka. Aztán ha pár hónap múlva eggyé válsz a kávégéppel, klassz helyekre is felvesznek, főleg ha design kávékat is tudsz csinálni.

Zseton: Cowboly helyek $ 15-el ki akarják szúrni a szemed, amit elfogadsz ha új belépő vagy, de járatos magabiztos barrista a $ 20-t akarja elérni, amit el is tud ha ügyes. Ez már jó lóvé.

Idézet Bertók Zoltán honlapjáról.

Fehér dobozban, logó nélküli cigaretta Ausztráliában

Dohányosok figyelem!
Mindenki figyelmébe ajánlom ennek a cikknek az elolvasását amit a HVG áprilisi számában találtam:

http://hvg.hu/vilag/20100429_markajelzes_nelkul_cigaretta_ausztralia

Februártól Brisbane

Mielőtt teljesen kiábrándulnánk az Ausztrál álomból, úgy döntöttünk hogy a következő telet már nem Melbourne-ben fogjuk eltölteni, hanem fölmegyünk északra egy kicsit melegedni. Melbourne rettenetesen szélsőséges időjárása nem nekünk való. A várossal és az emberekkel egyébként semmi gond, meg a fizetéssel sem, dehát elsősorban ausztrália jó klímája , meg a természeti környezet miatt jöttünk ide és ezt talán kicsit északabbra (2-3 ezer km) meg fogjuk találni. Bár ez a dolog még kicsit képlékeny, meg távol is van még, de azért próbálunk előrre tervezni. Ugyan a fák már kezdenek virágozni de semmi jele egyenlőre a tavasznak. Nagykabát, sál, sapka, meg korcsolyapálya a belvárosban....röhej....fönn északon még ilyenkor télen is 20-30 fok van. Szóval kalandra fel, végülis ezért jöttünk ide. Nincs mitől féljünk, azt a pár halálos marású állatot leszámítva:)

BATMAN-TŐL KÖLCSÖNKÉRTÜK EGY KÖRRE...

AZÉRT MARADT ILYEN SZÉP UTÁNA IS, MERT MIND A KETTEN JÓL VEZETÜNK

Tegnap Tim Burton kiállításán voltunk, majd megünnepeltük magunkat egy étteremben

"fennálásunknak" 8. évfordulóján.

Még annyi megjegyzést Batman-hez, hogy Melborne alapítója egy valamikori fegyenc leszármazottja volt akit történetesen John Batman-nek hívtak. Elhatározását sikerült véghezvinnie, az egykori fegyenctelep helyén virágzó iparváros született 1835 körül.

Hideg,hideg,hideg!!!!!

Legutóbbi bejelentkezésem óta is hült az idő , éjjelenként a nulla fokot is csípi, ehhez jön még hozzá némi eső, meg kellemes szellő az antarktiszról, ez így együtt adja a derűt a napjainkhoz:)
A hideg annyira nyilvánvaló, hogy a munkahelyemhez közel eső egyik téren korcsolyapályát építettek, hogy az Ausztráliába érkező ídióta túristák akik azt hitték egy meleg földrészre érkeztek tudjanak legalább szórakozni, ha már nem süt a nap. Ha netalán ez még nem elég, síelni is lehet már a Melbourne közeli hegyekben - és ez mind nem vicc-még egy újzélandi túrista is kérdezte tőlem hogy mi történt itt miért van ilyen hideg.
Egyébként az élet a rendes kerékvágásban folyik. A vendég egyre kevesebb, de azért munkánk még van. Közben megvettem a gyöngyházcsiszoláshoz a gépeket, meg a kagylót, most már csak helyet kell neki keresni ahol tudom majd csinálni. Valószínűleg ez a garázs lesz majd. Egyenlőre úgy néz ki hogy a nyár nagyon messze van, szóval lesz idő nekikészülődni. Bár ezt Melbourne-ben sosem lehet tudni, lehet hogy holnap 20 fok lesz, bár úgy lenne....

MUNKA, HÉTKÖZNAPOK

Üres frázisok helyett megpróbálok valami értelmeset írni erről a témáról. Most én írok a Virág helyett is, mert szegényem halmozza a munkákat és már itt alszik mellettem. Ma kezdett egy 4 csillagos szállodában szobaszervízzel, de majd mindent fog csinálni. Azt mondta nagyon kedvesek vele, és mivel az egészről gőze nincs, ha hibát követ el nem veszik le a fejét. Mellette délelőttönként meg csinálja a kávézót is. Úgyhogy ha jól számolom 6 órát ott, 5-öt itt...az elég sok...Én meg a szokásos napi 8 órában beballagok a munkahelyemre ahol jelenleg néha több alkalmazott van mint vendég. De már megyünk kifele a télből. Annyit alszok mint egy koala. Szerencsére jobb kedvvel jöttem vissza mert kirugták azt a fülöpszigeteki srácot aki miatt már lassan senki nem szeretett itt dolgozni, így mostmár nyugodtabbak a napjaim. Közben sikerült az adóvisszatérítésemet is elintézni így némi extra pénzhez is jutunk nemsokára. Az idő most kb. olyan mint otthon 16-18 fokok nappal. Csak az a különbség hogy ez most itt a leghidegebb hónap. Ennél csak jobb lesz:))

BRASSAI fotói már a divatban is...

A világ jelenleg egyik leghíresebb divattervezőjének (Galliano) kedvenc fotósa Brassai.
Ő ihlette legújabb ruhakollekcióját is, amire joggal lehetünk büszkék... (4perc 14 sec-től)
http://www.youtube.com/watch?v=0ZjjtwxMZrU

Ausztrália választ 2010

Szeretném bemutatni hogy hogyan kellene magyarországon csinálni a választási kampányban a miniszterelnöki vitákat. Ugyanis nálunk egyáltalán nincs ilyen mostanában, mert egyik fél sem mert kiállni a nagy nyilvánosság elé megmérettetni magát. Talán mert lebuktak volna a hazugságaikkal. Ráadásul a kérdező (moderátor) nem egy elfogult valaki hanem nagy lapoknak az újságírói. Érdemes megnézni legalább az első 5 percet.
http://www.youtube.com/watch?v=mgj3FvcIVBo

az északi sarktól a déli sarkig

Azért adtam ezt a címet ennek a résznek, mert hogy majdnem így igaz. A másfél napos út során 8 szor szálltunk le és föl, (jóbol is megárt a sok).Végre utazhattam Boeing 747-essel, fantasztikus volt, 10 sor ülés egymás mellett, két folyosó, emelet, a pilóta onnan vezette a gépet. Melbourne-ben olyan hideg van, hogy amikor a légkondícionált repülőből kiszálltunk úgy éreztem hogy az egész város be van légkondícionálva. (de aztán rájöttem hogy csak tél van) Így a jó magyar nyár után kicsit kontrasztos a dolog. Sajnos nappal sincs több 15 foknál. A túristák közül néhányan szintén azt gondolhatták hogy Ausztráliában csak meleg lehet valószínűleg ezért láthattunk néhány kósza túristát a váróban strandpapucsban üldögélni. Kár hogy nem láthattam az arcukon a döbbenetet amikor kiléptek a kapun.

Pihenésünk ezzel végetért, merthogy mind a ketten már holnap reggel megyünk dolgozni. Nagyon jó volt veletek otthon !!!! Köszönjük mindenkinek, és örülünk hogy mindenkivel sikerült találkozni.

Ismét télből a nyárba

Igen, igen, ez még mindig a mi blogunk :) Egy kicsit kezelésbe vettem, "virágosítottam". Jól működik a téli hangulat ellen is...

Apropó tél. Ma tényleg igazi tél van itt, úgy látszik, hozzá kell szokni ehhez is. Az alaphőmérséklet önmagában nem vészes, tegnap este pl. 17 volt a városban (azért nálunk, itt a "hegyen" 3-4-5 fokkal biztos hűvösebb van), de éjszaka már látszott a lehelletünk a levegőben. Mára pedig bejött a szél, amit nagyon szépen mutat az is, hogy csukott ablakoknál ütemesen mozog a függöny egész nap és fújja a hajamat a huzat... pont emiatt, szörnyű hidegnek hat az egész lakás, különösen a fürdő, ahol az ablak teteje egy speciálisan "zseniális" kialakításnak köszönhezően csak hálóból áll egy kb. 10cm-es csíkban. A visszafelé utunkra tehát első dolgom lesz finom meleg téli pulcsikat becsomagolni, plusz vastag zoknikat és mindenféle sálat-sapkát, mert tényleg hidegebb itt a tél, mint gondoltuk.

Olyannyira egyébként, hogy néha még az ausztrálok szegények, sem tudják hova tenni ezt az időt. Sokszor éreztem már úgy, ezek itt megbolondultak :) Mert tényleg. Talán két hete lehetett, amikor már pulcsiban és dzsekiben dideregtem az utcán, nap közben - és egyszercsak szembe jött velem egy lány, rövidnagrágban és pólóban!! Azt hittem, lehidalok. Az is gyakran megesik (bár az utóbbi hidegebb napokban már nem láttam ilyet), hogy az iskolás egyenruhát (é. miniszoknyát) harisnya nélkül veszik föl a lányok... Aztán a másik szélsőség: térd alatt érő hosszú, vastag irhabundában láttam egy pasit, rendes hótaposó bakancsban, ausztrál kalapban, és kesztyűben a villamoson. Ahol eleve is fűtenek. Hát szóval így megy ez.

Sajnos követjük az otthoni híreket.... elképesztő ez az ideji áradás, nem igazán tudom hova tenni. Épp az imént láttam egy videót a felsőzsolcai áradásról, meg a miskolci tetőig elöntött Auchanról... Mindeki szerencsés aki a Dunántúlon lakik. :( És akkor nem is szóltam a jégesőről meg a viharokról és a hőségriadóról... nem tudom, mi történt az időjárással?!

Az időjárástól eltekintve, már nagyon várjuk a hazarepülést :) És milyen érdekes, hogy az embernek mindig várnia kell valamit, mikor idejöttünk, azt vártuk, most meg a hazautat. Nem lesz nagyon hosszú látogatás sajnos, mert 4 hét hihetetlen gyorsan elrepül, de legalább beecsöppenünk egy kicsit a hazai nyárba. És ehetünk finom, igazi otthoni pirospaprikás ételeket, LECSÓT, és pulykát. Ezek nagyon hiányoznak :) Pirospaprika van itt is, meg "csípős magyar szalámi", de ausztráliában gyártják, úgyhogy no komment. Talán csak annyit hogy az "édes" paprikától olyan csípős volt a krumplistászta, hogy csak na...

Jövő héten szerdán tehát érkezünk :)) És új munkák és új tervek várnak, amikor visszajövünk :)

Hétköznapok, 1. rész

Na nézzük csak, mi is történt, mióta utoljára jelentkeztünk... Elég sokminden, szerencsére. Összefoglalva zajlanak a hétköznapok, munkával, iskolával és a többi, lassan megszokássá váló dologgal.

Roli továbbra is sok műszakot kap szerencsére, én pedig munkát keresgéltem. És végre sikerrel jártam: múlt héten ezdtem egy új helyen. Szintén kávézó, de a profil jelentősen különbözik az előző helytől. az a helyzet, hogy kívülről nem tűnik forgalmas helynek (pedig nagyon is az!), így ebben a hitben mentem be és adtam le önéletrajzot a managernek, ahogy, bár nem a kevlsnek tűnő munka miatt, de sok másik  helyen is. Jártam vagy 6-8 helyen, ami már alapjában véve is nagy előrelépés volt számomra, mert ilyet nem mertem volna megcsinálni ezelőtt, az biztos. Most viszont már-már rutinná vált :) És az is, hogy kijelentsem, persze, hogy tudok kávét főzni, miözben nem is annyira. Hihetetlen egyébként, hogy ez mekkora egy kávéivó nemzet... az utcán reggelente alig látni olyan embert, akinek a kezében ne lenne TakeAway kávé, és amúgy is, a kávézók mindig tele vannak. Pont ma délután jártunk egy újban (nekem új legalábbis) pár osztálytársammal, ahol "kenguru bögrében" kaptam a kapucsínót olvasztott (valódi tej)csokival csíkozva a tetején, és kicsi finom csokidarabkával kísérve, szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy kávézom, ebből a szempontból (is) ugyanis imádnivaló ez a város. De visszatérve a munkára: teljesen ideális a hely, átmenetileg persze, mert nem tervezek pincérnő lenni egész ittlétünk alatt, ahogy Roli sem akar kávézóban maradni örökre. 10 percre van itthonról gyalog, nappali műszakok vannak csak, hétvégén is, és még suival is össze tudom hozni, így hétköznap is tudok dolgozni párszor. A fizu nem jó, viszont sok előnye van. LEginkább az, hogy van :) Egy fizetés ugye itt sem kimondottan elég...Az önéletrajz leadáson kívül egyébként nagyon rámenősnek is kell lenni, és határozottnak kell tűnni, amivel néha akadnak gondjaim, de csak átvészelem valahogy. Ha azt mondják: oké, majd hívunk, az azt jelenti, hogy nem fognak. Lusták hozzá, vagy én nem is tudom, de az előző helyet is úgy kaptuk meg, hogy ketten jártunk a nyakára a tulajnak, hogy legyen már valami, na! És lett :) És most is lett. 3szor mentem be összesen, és igazán úgy tűnik, ez a taktika. Nem könnyű a munka (mert sosem használtam kőkorszaki kasszagépet, sosem vettem föl rendelést és adtam le a konyhának, sosem törölgettem asztalt és cipeltem tényérokat), de kaptam egy esélyt és igyekszem nagyon :) A suli is ilyesmi profil, a kedd esti étterem gyakorlat órákon ilyesmit csinálunk, szerencsére vendégeink nem nagyon voltak még. A suli üzemeltet 3 éttermet, ahol a szakácsok diákok, a shef persze tanár, de az ételt is diákok szolgálják föl, a kasszát és a bárt is (tanári felügyelettel ugyan, de) diákok csinálják, úgyhogy szerintem életre nevelésben profi az intézmény. Múlt héten besegítettünk egy vendéglátós osztálynak, mert ki volt adva a legnagyobb étterem, valami üzleti vacsorára, vagy mire, 60 vendéggel, beszédekkel, 3 fogásos kajával. Szerencsére én jó feladatot kaptam (ha leszámítjuk az idegbeteg shef-et akivel kellett tartanom a kapcsolatot), a konyha és az étterem között szaladgáltam, jelentettem az időt, mikorra mi kell, ilyesmit. Érdekes volt tapasztalatnak. Ezen a héten pedig csak úgy csináltunk, mintha lettek volna vendégek, mert a szakácsoknak is gyakorolni kell ugyebár. Mi játszottuk a vendéget, aki leadja, a picért, aki felveszi a rendelést, és mi voltunk a bárban is. Én kávét főztem egész este, meg mocktail (alkoholmentes koktél)-okat gyártottunk. És persze ,egettünk minden fogást, amit "rendeltünk". A végén beütöttük a kasszába (tréning módban), eltakarítottunk, bezártuk a bárt, és vége.... délután 5től 10ig van ez az óránk, tényleg érdekesebb, mint először gondoltam, de lehet hogy csak a vacsora része miatt érzem így :)

Az iskolánál maradva, a tanítási módszer egészen más, mint nálunk, ami persze abból is adódik, hogy ez egy másféle rendszer. TAFEek hívják, ami egy spec. ausztrál dolog, állítólag sehol máshol nincs: átmenet valahol a középiskola és az egyetem között, és a 2.5 éves képzés végén egy kb nálunk régi rendszer szerinti főiskolai papírt ad. Mindenesetre abszolút gyakorlat orientáltan működik az egész, nincs olyan, hogy most le kell ülni és bemagolni X könyvet meg X diasort az óráról. Szinte csak beadandókkal mérik a tudásunkat, és (sajnos) elég gyakoriak az open-book tesztek, ami "rendes" oktatáshoz szokott embernek elég furcsán hangozhat. Minden, de tényleg minden óra abszolút arról szól, ami a munkahelyen vár (vagy kellene legalábbis) az emberre. Nagyon értékelik itt az embert mint munkaerőt - azt hiszem, eről már írtam, de az állam (itt Victoria különösen) nagyon sok kampányt és oktatófilmet készít, pl. munkahelyi balesetekről + hogyan előzhetőek meg, biztonsági előírásokról, tűzvédelemről (pl ma néztünk egyet, én nem is tudtam hogy vagy 6 féle tűzoltókészülék létezik és minegyiket másra kell használni), kampányolnak az ittas vezetés ellen, és még a TVben is vannak ilyen reklámok! Megpróbálok belinkelni párat, érdekességként.

Ez pl. elég durva... hatásos: http://www.youtube.com/watch?v=7LTpl5QTa9M&NR=1

Ez aranyos (hogy emeljünk súlyt biztonságosan): http://www.youtube.com/watch?v=MhGUkWAA9WM&feature=fvw

Ez pedig szintén egy nagyon kemény, az ittas vezetésről (csak erős idegzetel nézzétek): http://www.youtube.com/watch?v=v81iowTcPJ8 - ez az egyik legkiemeltebb téma, ami ellen küzdenek, így a kampányokat is nagyon keményre tervezték.

...

Ja, és állandóan "kirándulásokra" megyünk. Ma pl. a helyi Békéltető Testületben jártunk, megnéztünk egy ügyet - ez is egy beadandó volt, le kellett írni mindenfélét róla. Két hete pedig megvolt az eddigi legaktívabb, eeménydúsabb iskolahét: hétfőn "Race Around Melbourne" - csapatverseny: meg kellett találni a különböző rendezvényhelyszíneken elhelyezett ellenőrzőpontokat, leírás alapján. Érdekes volt, pláne hogy a csapatunkból mindneki nemzetközi diák.. :D Azért megcsináltuk. Aztán kedd: egész napos kirándulás a Yara Valley-be, ami nagyon híres a borászatairól, a borairól önmagukban, meg turisztikailag is jelentős rész - pláne rendezvényszervezői szempontból nagyon fontos. És gyönyörű... igazi vidék, bár koalát meg kengurut még mindig nem láttam. Azaz kengurut igen, de csak az állatkertben, merthogy ott is van pár bérelhető rendezvényhelyiség, így oda is ellátogattunk. Sajna az állatokra nem volt idő :( 4 busszal ment az egész évfolyam, 2 ment a völgybe, 2 meg egy félszigetre. Amúgy az egészet felsőbbéves hallgatók szervezték, erre kapnak jegyet. Szerintem ügyesek voltak. Mindenhol (é. 4 helyszínen) ott voltunk időben, mindenkit fölvettünk és letettünk rendesen, stb. Az egész túra szakmai dolgokra volt kihegyezve, és nekünk is beadandó volt - írnunk kell egy helyszínről egy részletes bemutatót, pl milyen rendezvények vannak általában, milyen a felszereltésgük, mozgássérült elérés, catering, ilyesmik. És hát bort is kóstoltunk. Ezt még az sem árnyékolta be hogy közben kaptunk egy jó 10 perces jégesőt... Aztán szerdán megvolt az első itteni konferencia-részvételem: ISES - egy nemzetközi professzionális rendezvényszervezőket tömörítő szervezet tartotta az ezévi diákkonferenciáját, az Ethihad Stadium-ban, ahol a foci van mindig. Elképesztően nagy standion, és körben rendezvényheyiségek vannak, igazán néznivaló kilátással. Egyik oldalon a hatalmas focipálya, másikon a kikötő... Az osztály társaság egészen összerázódott már, csökkennek a nemzetek közti különbségek, azt hiszem. Szóval érdekesen zajlik az iskolás élet, újra.

Ennyit hát (egyelőre) az iskoláról, munkáról mára. :)

Üdv / puszi minden kedves, még mindig kitartó olvasónknak!

(U.i: új képek a Picasan. -- jobb oldali menü, képeink)

Előzetes

Csak tájékoztatásul: bejegyzés folymatban. Összegyűlt megint sok esemény, úgy tűnik nem megy ez a sokszor írunk keveset dolog. Úgyhogy inkább ritkán írunk sokat. Még ma felkerül, nézzetek vissza! :) ÉS nagyon szívesen látjuk a megjegyzéseket, plusz hír emaileket mindenkitől otthonról! -

Még egy kis türelem... lemaradtunk :( De hamarosan!

Hm,hm...

Nos, újra jelentkezem. Megint én, mert Roli állandóan dolgozik. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy lecsengett a fagyiszezon, így az én beosztásomat jelentősen lecsökkentették. Most munka után kutatok, mert ez így nem lesz elég. Azért itt sem lehet egy fizetésből kényelmesen meglenni sajnos :)

A sok elfoglaltságtól eltekintve nagyon jól telnek a napjaink mostanában. Bevezettünk egy új rendszert. A szülinapom óta -azaz már túlvagyuk a második ilyen alkalmon- elhatároztuk, hogy minden héten egy napot legalább együtt töltük Rolival, mert különben csak éjszaka találkozunk... akkor vacsi aztán alvás. Túl sokra nem lehet ezzel menni. Viszont ezzel az egy nappal, ami közös szabad, beiktathatunk egykis kirándulást, egykis vacsit, ezt meg azt. A szülinapom ünneplése szintén jól sikerült, bár csendesen, de jól. A tortával kezdődött, amit én sütöttem. :) Jó lett, tényleg: répatorta volt, csak ajánlani tudom mindenkinek! És kaptam egy gyönörű rózsát... Aztán időhiány miatt csak 2 nappal később, de elmentünk egy étterembe. Egy dolog, amit nagyon szeretek Melbourne-ben, hogy akármilyen éttermet megtalálhatsz. Van egy út, hol pl. csak (illetve zömmel) olasz éttermek vannak. Mindig fullon persze. Melbourne egyébként híres az éttermeiről, azt mondják, ha az év 365 napján étteremben eszel sem tudsz mindegyikbe eljutni. Aztán van egy másik út, ahol mindenféle: thai, görög, libanoni, török, vietnámi, olasz, stbstb van. Lebicikliztünk erre a bizonyos útra, és séta közben csak úgy random dötöttünk az egyik török mellett. Hát jól tettük, mert szenzációs volt. Most csütörtökön megint ott vacsoráztunk. Elvitelre kértük, mert a beülős étterem rész nem túl olcsó, de az ízélmény ugyanaz volt. Végre ettem humuszt - Roli már sokszor próbálta elmagyarázni, milyen, de most a tapasztalatom is megerősítette, hogy finom. És a saláta, és a húsmennyiség, amit kaptunk, tényleg remek volt! És mielőtt elfelejteném: vacsi előtt megnéztük a híresneves Victoria Market-et (piac és egyben turista célpont), ahol valóban nagyon olcsó a zöldség-gyümölcs. Olyan Nagycsarnok jellegű, csak más nyelven kell kérni a dolgokat és kissé más a kínálat. A bolti áraknak kb egyharmadáért lehet vásárolni, így végre bekerült az étrendünkbe a saláta és gyümölcs :) :) Az eperszezonnak lassan vége, de azért lehet még kapni olcsón - amellett, hogy már beköszönt a körte és a szőlő is. Furcsa ez a kettősség, de nagyon is élvezhető! Tulajdonképpen nem tudom, mikor mi érik itt, ebben a változékony időben - olyan, mintha mindennek egyszerre lenne szezonja... A piac után pedig kipróbáltuk a másik híresneves dolgot, amit már régóta szerettünk volna: az INGYENES városnéző buszt. Tömve volt persze ez is, pedig még az idő sem volt valami jó. Tesz egy jó nagy kört a városban, itt-ott megáll 5 percre, és mindenhol soksok információt mond. Már tudjuk pl, hogy Melbourne-t Mr Batman alapította... azt hittem, viccel a sofőr, amikor először mondta. De van itt Batman Hill, Batman park, Batman street, minden, ami Batman. A denevérről jut eszembe, elképesztő méretű denevérek élnek errefelé. Kicsit utánanéztem, és ha nem tévedek, az itt élők a "szürkefejű repülő rókák", szárnyfesztávolságuk átlagosan 1 méter fölött (!) van, a súlyuk akár 1kg is lehet, és 15 évig is élhetnek...olyanok éjszaka, mintha tényleg denevéremberk lennének, ahogy átsuhan fölötted egy-egy árnyék...félelmetes.

A denevérek mellett volt még egy állatos élményünk. A turistabusz letett minket egy bevásárlóközpontnál, ahol láttuk kiírva, hogy Raptor-show. Érdekesen hangzott, hát megnéztük. Elképesztően jó volt ez is. Egy pasi jelmezben mászkált 2 "idomárral", de nem ám akármilyenben! A raptornak (akit néven szólítottak: Hewee) rezgett a bőre, ahogy lépkedett, mozgott a szeme (pislogott egész pontosan) , hangja, és szaga volt. Forgattunk egy kisfilmet Roli főszereplésével róla: http://www.youtube.com/watch?v=DsAuE4Re-S8 :) Nagyon aranyos volt, a gyerekek imádták. Szóval ez volt a napunk. Végre élmények, és nem csak a hétköznapi dolgok...

Az eheti események is érdekesek voltak: "kaptunk" 2 szülőt. Lakótársunk szülei jöttek látogatóba, úgy 2-3 hónapra, úgyhogy most családosok vagyunk. Gautam azóta kint alszik a nappaliban, a szülők a szobájában. A konyha mindig tele van, és már 2szer volt tele a lakás rokonokkal... érdekes egyébként ilyen közelről "igazi" indiaiakat látni, úgy értem, ők ugye idősebbek, úgyhogy tényleg olyan "igaziak". Anyuka vörös pöttyöt hord a homlokán, az apuka meg az az tipikus nagyon szigorú fajta :) Egyiket sem rossz szándékkal mondtam, tényleg! Nagyon érdekes sokféle kultúrát megismerni. Annyi különbség van, hogy hihetetlen, nem is gondolná az ember, amíg csak valaki mesél róla. Elég csak apróságokra gondolni, pl orrfújás (itt minenki szipog villamoson, buszon, suliban, konyhán... néha túlontúl bizarr módon...), vagy ölelés-nem ölelés (itt nem igazán ölelkeznek találkozáskor, pusziról nem is beszélve,mert a sokféle kultúra miat sose tudhatod, kinek mit jelent, vagy szabad-e), jelzések, ilyemsik. Amiből nagyon sokat látok, az a vietnámi kultúra, és az indiai (korea, vietmán és india viszi a vezető szerepet a bevándorlók között). Néha úgy érzem, a vietnámiaknak ingyen van az oktatás, annyian vannak... Persze más a fiatalokkal és az idősebbekkel is a helyzet, mint mindenhol.  A vietnámi dolgokkal annyira nem szimpatizálok, nagyon furcsa dolgaik vannak - hozzá kell szokni. Ők is állati közel állnak az emberhez beszélgetés közben, és ami nagyon furcsa, hogy simán elbeszélgetnek melletted a saját nyelvükön, ha többen vannak, ami ugye nem túl kedves gesztus.... Az indiaiaknál pedig érdekesség: mindig a lábadra lépnek - nem tudom, ez hogy jön és mit jelent, de néha olyanok mint az elefánt a porcelánboltban :) A vallások is változatosak itt, van minenféle. Vannak buddhista osztálytársaim, lakótársunk (Gautam) hindi, vannak muszlimok, szik vallásúak (akiket mindenki csak turbánosoknak hív), és az ország alapvetően keresztény.

Ma egyébként ANZAC Day van, holnap megint munkaszüneti nap. Az angolszász helyeken ha jól tudom, tartják ezt a megemlékező napot: itt ausztráliai és újzélandi katonákra emlékeznek, Gallipolli csata, 1. világháború. Sokat beszélnek róla mindenhol, nagyon fontos alkalom ez, úgy vettem észre. Ma megemlékezéseket tartottak a háborús emlékműnél itt a városban, ami akkora mint egy templom és egy egész park veszi körül, hogy jól kiemelkedjen...Még külön villamosokat is indítottak reggel. Erről nincsenek képeink, de kíváncsi vagyok, így lehet, hogy holnap lesznek.

Nagyon ismeretterjesztőre sikerült ez a mai bejegyzés, remélem nem untattam vele senkit! :)

Folytatás a követlező élmények után.

Nyugalomsziget

Eljött végre ez az idő is, amikor ezt mondhatom... otthonunk a nyugalom szigete lett, és nem a házidolgozat-írás gyötrelmeitől meg a nyomtató zajaitól hangos. Ezen a héten húsvéti, vagy ha úgy tetszik, őszi szünet van a suliban, így én nem mentem szinte sehova, mert sajnos nem kaptam több munkát, hiába próbálkoztam... Ráadásul viszont, Roli is kapott 2 szabadnapot, tehát legalább láttuk egymást közelebbről is :) Azért jó néha, 3-4 havonta semmit nem csinálni pár napig, vagy csak filmet nézni, tájékozódni az otthoni helyzetről, ilyesmi. A húsvéti hangulatból nekünk nem sok jutott, de legalább az otthoni történésekől merítettünk ünnep-illatot. Lakótársunk vallása hindi, így ha lett volna időnk sem biztos, hogy teleaggattuk volna a lakást tojásokkal meg csokinyuszikkal.

Az idő közben szépen elromlott, már látszik, hogy őszülünk. Ha ki is süt a nap nagy nehezen, akkor sem az a hű de erős, meleg sugarú. Többször felhős az ég, mint nem, és már nem lehet arra a megszokásra hagyatkozni, hogy délutánra úgyis meleg lesz. Állítólag novembertől nagyon szép az idő... meglátjuk. Addig még van pár hónap. Nem tudom, mennyire hihető, de azt mondják, télen néha elég keményen lehűl a levegő  éjszaka (é. akár 2 fokig!), úgyhogy talán még valami fűtés-félét is kell majd beszereznünk, mert ebben a lakásban nincs. Sőt, bár ezt már írtam, sok házon kémény sincs, itt tényleg nem akarják tudomásul venni a hideg évszakot... vagy csak jól akarnak keresni a kandalló-gyártók.

S hogy kicsit politizáljak is... Roli hetek óta abban a néhány órában amikor éppen nem alszik, vagy dolgozik, az otthoni politikát bújja. Mindenféle fórumot és hírportált olvas ezerrel, nagyon naprakész az eseményekből és várja a vasárnapot. Sajnos szavazni nem tudunk, mert egyedül a nagykövetségen lehet, ami Canberrában (a fővárosban) van. Azért rám is ragadt némi információ, nem menekültem :) De legalább tudjuk, mi történik, még ilyen távolról is. Most jóval kiélezettebbnek érzem a helyzetet, bár nem tudom, ez mennyire érezhető a hétköznapokban, hát kiváncsian várjuk az eredményt.

--- Bővítettük a képtárunkat, akit netán érdekel: Itt láthatóak. ---

E. T. haza... :)

Hosszú-hosszú idő után, újra itt vagyunk :) Remélem azért nem adtátok fel a nyomkövetést. Jó kis megpróbáltatásokkal teli időszakon vagyunk túl, van mit mesélni, és már régóta készülünk a bejegyzésre. Hát íme.

A legutóbbi bejegyzéskor Rosebud-ban laktunk még, Zsuzsáéknál, azóta kétszer költöztünk. Persze ez, gondolom már senkit nem lep meg :) Izgalmasan alakultak a dolgaink azóta, és rengeteg minden változott. Szóval 1. költözés. Már említettük, hogy vártunk egy nagyon jónak ígérkező stúdióapartmanra, mert épp felújították. Nagyon vártuk, és átmenetileg szándékoztunk csak elköltözni valahova, valami olcsó helyre. De sajnos a tulajdonosok hozták magukkal a jó magyar virtust, amit ugye úgy szeretünk... hetente hívtuk őket, és valahogy mindig "majd a következő héten lesz kész a konyha". A hely és az ár miatt kitartottunk egy darabig, de végül Roli lezárta a témát egy "kellemes" vitával. Több magyarral nem kezdünk itt szerintem.

Mivel Rosebud 3 órányi utazásra volt a várostól, és nekem elkezdődött a suli, plusz a munkát is nagyon égető volt, hogy elkezdjük, mindenképp közelebb kellett költöznünk. Találtunk egy nagyon olcsó helyet, nevezett Highett-ben. Sajnos nem a szállodában, csak egy külvárosban, úgy fél órányi vonatozásra a várostól. Lemondtunk hát a finom és bőséges vacsorákról, amiket Zsuzsa készített, és melegszendvicsre váltottunk. Meg sok sok lakótársra, mert hogy ebben a házban eleinte 6-an, majd 10-en lettünk. A working holiday vízummal jövő utazós-dolgozós lányok kettesével cserélődtek, de a 6 indiai fiú állandó volt. 3 hálószoba, 1 nagy nappali, 1 emelet. Nagyon jófejek voltak a lakótársak, a fiúk minden este főztek (én már egész rosszul éreztem magam, mert sose volt időm/keret rá), igaz, mindig ugyanazt: chilit. Ráadásul olyan erősen, hogy pár falatnál többet nem lehetett belőle megenni fél liter víz bevitele nélkül, de finom volt, és új ízélmény. Ja és persze a fiúk minden este (éjjel, hajnalig) buliztak, vagy legalábbis bömbölteték a zenét, és nagyon nem zavartatták magukat, hogy más is van ott, aki esetleg szeretne pihenni. Szóval így ment ez, de a társaság jó volt, tényleg. Csak két kép, mutatóba:

Közben megkaptuk a munkát is. Mindketten ugyanannál a tulajnál dolgozunk, Roli egy River Gauche nevű, én meg egy Calatrava nevű kávézóban. Eszméletlen sütiket árulunk... gyönyörűek, tényleg, és milyen finomak. Nem kóstoltuk még mindegyiket, mert ahhoz túl drágák és mi sem kapunk túl sok kedvezményt, de azért jó magyar szokás szerint néha elhozunk záráskor (ill. csak Roli, mert mi 0-24esek vagyunk). Én meg zömmel fagyit árulok. És kávét, sütit, milkshake-et, jeges kávét/kakaót, stb is. Már jól belejöttünk az érintőképernyős regiszterbe, kasszázásba, kiszolgálásba, és fagyi-kanalazásba. Ez utóbbi érdekessége, hogy nem lehúzott 40gr-os gombócokat adunk, hanem gigantikus adagokat, kanállal pakolva. Nyálcsorgatóan jól néz ki, de nagyon drága. Bár ez a szempont nem sokat számít itt az embereknek, főleg egy meleg hétvégi napon. Simán otthagynak 10-20-30 dollárokat (2-5000 ft) csak fagyira, és akkor a kávét meg a sütit (a tortákból 1 szelet $8.50= 1500ft) nem számoltuk. // Roli már teljes munkaidőben dolgozik, heti 1-2 szabadnappal, úgy tűnik megszerették szerencsére :))) És igazuk is van! Én meg hétvégente megyek csak, mert a suli teljes "munkaidős" elfoglaltságot igényel, viszont akkor sokat vagyok: szombatonként 13-14 órát, éjjel 2ig, vasárnap meg 8-10 órát, forgalomtól függően. És hétfőn újra suli, szóval kemény kiképzés. Fáradtak vagyunk mindketten, de mostmár legalább látjuk az eredményét a munkánknak. Vettünk két biciklit, jópár hétig azzal jártunk (persze a kötelezően viselendő sisakkal együtt), de szerencsére itt az új helyünkön majdnem a háznál áll meg a villamos, ami letesz engem a sulitól, és mindkettőnket a munkahelytől 5 percre. Fizetés kéthetente... nem tudom, nálunk miért nem vezetik ezt be, sokkal nagyobb biztonságot ad, hogy csak 2 hétre kell beosztani a pénzedet...ha bármi történik, kaja nélkül 2 hetet még simán ki lehet bírni, de 1 hónapot?! :D A munkahelyünk egyébként a Yara folyó déli partján van, állati előkelő helyen, minden turista megfordul ott, és végig éttermek, kávézók, ... Southbank-nak hívják (déli part) nemes egyszerűséggel.

Az új lakóhelyünk pedig egy északi városrészben van. Highett-ből el kellett jönnünk, bizonyos tulajdonosi válóperes galibák miatt, eladják a házat. Jött a rendőrség és mondták hogy akkor van 1 hetünk, utána cserélik a zárat. Jó, azért nem csak egyszer jöttek, nem volt ilyen egyszerű, de a lényeg ez. Föladtunk egy hirdetést azon a weboldalon, ahol mindenki keres/kínál szállást, és fölhívott minket egy indiai srác, aki abba a suliba járt ráadásul, ahova én most. És itt vagyunk. 2 hálószobás lakás, nyugodt környék, tiszta otthon, jó közlekedés, és remek ár. Szerintem nem is kell több. Mára ennyi.

Még csak annyi, hogy június 21-én jövünk haza, előreláthatólag 1 hónapra.

Folytatás következik.

Hail Thunder Storm in Melbourne causes Damage & Flooding

Óriási jégeső volt két hete itt Melbourne-ben. Mi éppen dolgoztunk egy pillanat alatt zajlott le az egész, összesen 18 percig tartott, ilyet még az itteniek sem láttak...
Virág mh.-ét a Crown Casino nál is lehet látni benne.

http://www.youtube.com/watch?v=8sK5G-vpo1Y

Bogárklandok 3 + érdekességek

Örömmel jelentem (és egyben részvétemet szeretném kifejezni, és kitartást kívánok a hólapátoláshoz otthon), hogy hétvégén beköszöntött a nyár. Újra. Eddig valóban nem volt nagy meleg, az idő hirtelen hatalmas változásokat produkált, de igazi meleg azt az ominózus 43 fokot leszámítva nem volt még. Most is fújdogál a szél, de ez inkább csak jó, így legalább életben lehet maradni az utcán is:) Egyébként mindenhol légkodi van, aminek az ilyen fokú használatát én nagyon nem támogatom... A vonaton egyenesen hideg van (é. kint 30-32, a vonatokon 20°C), és vicces, hogy az épületbe belépve föl- illetve az utcára lépve le kell venni a pulóvert. Szóval én inkább megsülnék, azt hiszem. Általában csodálkozva hallom a híradóban, hogy milyen meleg volt aznap.

Szombaton Roli (én szabadságon voltam) ismét kipróbált egy vásárt, itt Rosebud-ban az általános iskolában. Egész jól sikerült! Leszámítva hogy szegényem 1 órát gyalogolt reggel 6kor oda, és 1 órát délután a 35 fokban haza. A következőt is kinézte már, most vasárnap megyünk, szintén itt helyben lesz valami esemény. Ezután még volt ereje egy kiránduláshoz is. Nem tudtuk kihagyni, mert múlt hétvége óta vágytuk rá megint. Zsuzsáék akkor elvittek a nyílt óceánhoz. Igaz, pont apály volt (ld. képek), de akkor is gyönyörű volt. Ott láttuk a pelikánokat is. A drágáim ott ácsorognak a parton és pózolnak :)

A madarak egyébként hihetetlen gyönyörűek errefelé. Kakadukat (fehér tollú-piros hasú, és fehér tollú, sárga tarajos) minden nap látni, nem is beszélve a papgájokról, a hosszú lábú nagy csőrű kócsag szerű szépségekről, és így tovább.... Szóval ismét elmentünk az óceánhoz. Fél óra volt busszal. Az a morajlás, azok a hullámok, hihetetlenek voltak! Úszni lehetetlen volt a vízben, viszont mindenki ugrált a hullámokban. Kicsit veszélyes is volt azért, mert olyan erősen sodort a víz, hogy végighúzott a homokon is, mire megfeneklettünk :) Aztán meg persze befelé is húz... A képen lévő faház a vízimentő állomás egyébként, figyelnek, ha baj van, jönnek. Elvileg legalábbis :P

A nyelviskolám pénteken véget ér, már nagyon várom :) Jó volt, de nagyon monoton már, mert semmi másra nincs idő emellett. A munkát is nagyon szeretnénk már elkezdeni.

Végül pedig, gyűjtögettem néhány furcsa/vicces/érdekes dolgot.

1. mindenki bal oldalon áll a mozgólépcsőn... (meg lehet szokni hamar, de az elején nagyon mókás volt, ugyanez a járdán is ugyebár) , és tűzriadókor melyik oldalon kell lemenni a lépcsőn? :)))
2. az emberek sportcipőben szaladgálnak, miközben öltöny/kosztüm van rajtuk...
3. sportgyaloglás!! szépen fölöltöznek sportruhába, sportciőbe, iPod a kézbe, és izzadásig sétálnak... valószínűleg azért, mert máskor eszükbe sem jut gyalog menni sehova. Mindenki kocsival jár. Egyszemélyes garázsajtót még nem láttam.
4. Aki viszont mégis gyaloglásra "vetemedik", általában mezítláb teszi :) Még a buszra is fölszállnak egy szál fürdőnadrágban, papucs nélkül.
5. A buszon/vonaton egyébként ki van írva, hogy ne szemetelj, ne egyél/igyál, ne beszélj csúnyán, és! ne tedd föl a lábad az ülésre. Ezért is megbüntethetnek.
6. A legtöbb háznak nincs kéménye. De minek is lenne? Amin van, valószínűleg kandalló miatt van. 
7. A muskátli ugye megszokott növény nálunk is. Itt is az, csak itt a földből nő... 
8. És végül az egyik legfurcsább "bolondság": "chicken salt", azaz csirke ízű só. Mindenre ezt szórják, én tulajdonképpen nem sok értelmét látom, de ízlésről ugyebár nem lehet vitatkozni. 

Egyelőre ennyi a gyűjtemény, még kiegészítem később :)

És jelentkezünk.

Képek az eddigiekről itt!

Rövid kihagyás után...

Rövid kihagyás után újra itt vagyunk.Megint én írok, mert nekem több időm van mint Virágnak. Most már nem csak a sulibajárás a feladat hanem intenzíven keresünk egy helyet ahol külön lakhatunk, és közelebb van a városhoz. Ugyanis kaptunk egy munka ajánlatot, és úgy néz ki mind a ketten egy helyen dolgozhatnánk (bővebben majd később) Előbb legyen meg a lakás, mert hogy ez volt a feltétele hogy dolgozhassunk. Sajnos szegény Virágnak, (meg mostanában nekem is) napi 3 órát oda és ugyanennyit vissza kell hogy utazzunk Melbourne-be, merthogy újra itt lakunk RoseBud-ban a félsziget végén.
A város csodálatos, az idő most nem annyira, olyan 20 fokok vannak csak:) és fúj a szél mindig.

Jan 26 án "Australia day" volt, mint nálunk aug.20-a. Mindenki meg volt őrülve, és dugó volt mindenütt.

Ja és azt elmondanám, hogy ha nálunk ennyi magyar zászlót lengetnének, meg raknának ki kocsikra, motorra stb. akkor már rég el lennénk könyvelve mint nacionalisták. Fúj undorító, hogy lehet ennyire szeretni az országukat, nem is értem... Illetve igen, egy pár példa hogy miért lehet szeretni ezt az országot:
-mert a buszon, metrón ha valakivel szemben ülsz az megkérdezi hova mész, hogy vagy, hogy érzed magad itt Ausztráliában, és vad idegenül sok szerencsét kíván.
-mert mindenki megköszöni a buszon, amikor a sofőr kinyitja az ajtót és leszáll
-mert a buszos letesz ott is ahol nincs megálló és bevárja a csatlakozást!
-mert mindenki kedves és azt mondja hogy nem is akar máshova menni innen, mert imádja a saját országát
-mert mindenki tud dolgozni aki akar, szóval van munka
-a közértekben nem lohol a biztonsági őr a nyakadban és nem néz potenciális tolvajnak.

-szóval mert az emberek nincsenek megkeseredve!

Helló Világ

Mindenekelőtt szeretném megköszönni rendszeres olvasóinknak a figyelmet és örülök hogy egyre többen vagytok kíváncsiak ránk!

Pár nap kihagyás után újra itt vagyunk. Hát akadályok itt is vannak. A legutóbbi bejegyzésünk óta arra vártunk hogy végre megküldjék Virág bankkártyáját, hát végre megjött. Ugyanis addig nem tudunk feltölteni sem telefont, sem internetet, ezért volt e kimaradás. Csakhogy mint kiderült a kártya aktiválása után, hogy az egy Debit kártya nem Hitelkártya. Ami ugye semmire nem jó csak arra hogy az ember a fizetését levegye róla, már ha van fizetése. Nem érdekes. Kár hogy nem figyeltek oda amikor mondtuk hogy mire akarjuk használni. Mindegy. Majd 1 hét múlva küldik a másikat. Addig is megoldjuk másképp.

Érdekességek:

1.,Nem tudom mikor fogunk mi eljutni idáig de a minap egy átlagos közértben olyat láttam, ami talán nálunk sosem lesz. Azt hittem a kijárathoz érkeztem, de csak vásárlókat látok amint a kezükben lévő dolgokat húzzák át a kódleolvasón, majd tisztességesen bedobják a pénzt egy automatába ami kiírja az árát, majd elveszik a blokkot és távoznak...no comment....

2.,Minap megálltunk egy benzinkútnál, amiről utóbb kiderült "Szomjas Tevének" hívják. Sok van belőle az utak mellett. Tankolni ugyan tudsz, de nem benzint hanem piát, méghozzá alkoholt. És még ők szolgálnak ki... (Olyan, mint egy McDrive.)

Bogárkalandok folyt.

Jelentem megvolt a második vásár is, ... javul a tendencia, de még mindig nem jó. Azt hiszem kifejezett kézművesvásárra kell mennünk, mert ma egy olyan helyen voltunk ahol lehet hogy több ezer ember megfordult, de inkább a józsefvárosi piachoz hasonlított. Azokkal az árakkal meg nem lehet versenyezni. Amikor egy Kínában gyártott ausztráliás (egyébként jó minőségű) baseball sapka 2 dollár (kb 340 Ft.-) egy póló szintén ennyi, akkor megértem, hogy nem a kézműves dolgok érdeklik őket. Sebaj szerdán új próba, Mornington Craft Market... Ja és közben intenzív munkakeresés, (mert kezdünk kifogyni a tartalékokból) a helyi újságban. Ja egyébként szakács és fodrász hirdetésből Dunát lehetne rekeszteni. Remélem találok azért nekem valót is.
Ja még egy érdekesség a piacon láttam egy kenguru patából készült sörnyitót... elég bizarr volt. Hol vannak az állatvédők?

Bogárkalandok I.

Most hogy már láttam egy lámafarmot, egy szarvasmarhacsordát, papagájokat, szökött feleségeket rajban repülni, most már kezdem tényleg elhinni, hogy ez nem az állatkert hanem Ausztrália.

Egy mai gippi-gépkocsin láttam a következő kiírást egy Aussie térképbe írva: Fuck off-We are full!! Talán ezt lassan mi is kiírhatnánk már...de megnyugtatásképpen mondom hogy a Virág sulis csoportjából csak két európai van, a többit ki lehet találni hogy milyen...szóval itt rosszabb a helyzet.

Egy rövid ízelítő az Aussie slang-ekből:

excellent-bonzer

beer-amber fluid

dog-dish licker

woman-sheilah

great-bloody

_________________________________________________

Bekapcsolódom kicsit én is ("Sheilah") az élménymesélésbe :)

Terveim között szerepel egy ausztrál furcsaságokat felsoroló bejegyzés, amihez egyelőre gyűjtöm a gondolatokat, már jó sok van! :)
Most viszont az eddigi kalandokról szeretnék kicsit írni, mert van mit és Roli csak a jelennel foglalkozik ;) Először is, hozzánk illő módon, 1 hét alatt már sikerült is elköltöznünk egyszer, bár ez közel sem volt olyan bonyolult, mint az otthoniak. Zsuzsáéknál (Roli unokatestvére) kezdtük, ők hoztak el minket a reptérről, ők mondtak el egy csomó hasznos információt az itteni létről, és ők vittek mindet először kirándulni itt Downunder-ben. Szintén velük éltünk át egy új és nagyon kellemes élményt: az ausztrál bowling-ot. Ez tulajdonképpen teljesen más, mint amit nálunk illetnek ezzel a névvel, mert ezt a verziót füvön játsszák, speciálisan súlyozott golyókkal. (Lesznek hozzá képes illusztrációk is hamarosan) Jack a fehér golyó a játékban, amihez minél közelebb kell gurítani a saját golyónkat a pálya másik oldaláról úgy, hogy a súlyok miatt a golyók nem gurulnak egyenesen. Nagyon érdekes játék, rengetegen játsszák, de jórészt idősek (édesek, látszik rajtuk, ahogy a 70 fölöttieket ez a sport élteti), mert ált. nekik van idejük arra, hogy hosszú órákig gurítgassanak...Hangulatos volt nagyon, pláne, hogy szinte minden játékosnak bemutatott minket Zsuzsa, és mindenki hatalmas mosollyal fogadott, "Nice to meet you", "welcome to Australia" és "Good luck, enjoy your time here" mondatok kíséretében...Hihetetlen, hogy itt a vadidegenek is tudnak rád mosolyogni és jóindulatú, kedves érdeklődéssel beszélgetni veled pár szót. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb, amit vártunk az országtól. Ez bejött. (A mindenkibe beleértendő a bankos manager, az ügyintéző, a bolti eladó, a buszsofőr, az iskolaigazgató, a kalauz, stbstb...)

Most Fankston-ban lakunk, ahogy Roli írta, David-nél (Zsuzsa fia), aki egyedül él(t amíg meg nem szálltuk a házát), AL nevű gyönyörű nyugdíjas verseny-agár kutyájával. Már 9 napja itt vagyunk, úgyhogy elkezdődtek a szorgos hétköznapok. Én minden nap 1 órát utazom Melbourne-be, mert hétfő óta nyelvsulim van napi 5 órában. Apropó, utazás. Rettenetesen drága a bérlet, mert nem jár nekem diákigazolvány sajnos, viszont ma jöttünk rá, miért is ennyi az ennyi. Ha csak egy napi jegyet ($9 = kb.1500Ft) vesz az ember, használhatja a vonaton (ami esetünkben kb 45 km a városig), bent a városban villamoson, buszon, átszálláskor bármilyen csatlakozáson, és természetesen visszafelé is. A bérletemmel, csak tippelve 80 km-es körzetben utazhatok bármin, bármikor, 1 hónapig a város körül. Vasárnaponként egyébként a normál árnak az 1/3-áért lehet jegyet venni, a kondíciók ugyanezek... Nagyon sokan járnak amúgy vonattal, mert itt tényleg kaphatsz valamit a pénzedért. A vonat nagyon tiszta, minden megállót bemond, kizárt, hogy eltévedj. Sosem voltam bejárós, így most nagyon tetszik a dolog :) És egyébként napi (2x)1 óra út városon belül is előfordulhatna.

A nyelviskola érdekes, hogy úgy mondjam. Első nap szabályosan rosszul éreztem magam, mert olyan volt mintha Ázsiában lennék... A társalgóban nem láttam magamon kívül nem húzottszemű embert, és kicsit ijesztőnek tűnt. Aztán megnyugodtam, amikor feltűnt néhány Fülöp-szigetek-i, Columbiai, és olasz arc, de még mindig dominál az "Ázsia-vonal".

Ma megvolt ez első vásárunk is... de valahol el kell kezdeni :) Holnap teszünk egy újabb próbát. Délután megnéztük (miután elkészült a vacsora-gulyás) a Water Festivalt, de sajnos akkora szél volt, hogy nem bírtunk megmaradni. Szinte fájt, ahogy a homokot fújta ránk a szél... voltak viszont hatalmas hullámok, utolsó erőnkig ugráltunk, igazi turisták módjára, gyorsan pár fénykép, aztán hazamenekültünk. Épp most lett vége az esti tűzijátéknak, nagyon szép volt! :)

Szóval zajlik az élet. Munkát keresgélünk (helyesebben Roli nagyon aktív, én még csak készülök rá), ismerkedünk az élettel és örülünk, hogy itt vagyunk.

És hamarosan folytatjuk!

Ma január 14.e, még csak 1 hete érkeztünk meg, de már 1 hónapnak tűnik..., szombaton és vasárnap kézművesvásár itt Frankstone-ban ahol lakunk, meglátjuk mi lesz...7 végén vizifesztivál is lesz itt a strandon, valamint jövő hétfőn kezdődik az Ausztrál Open is Melbourne-ben...már nagyon készülnek rá. Vettünk mobilinternetet is amit föl lehet tölteni mint a Domino kártyát, nem rossz...
"Al Capone"- az Agár - David barátom kutyája, versenyző volt, de már kiöregedett 9 éves...
el akarták altatni bár nem volt beteg csak kiöregedett a versenyből, hát tehet ő erről...
de volt szerencsére aki megmentette... tegnap megnéztük DVD-ről a futamait, óriási volt. Itt is mindenre lehet fogadni mint az Angoloknál, ma tapasztaltam egy szimpla kocsmában voltunk, ami egy fogadóiroda is volt egyben. Percek alatt lehet fizetéseket fogadásokra elkölteni. Megisznak egy két sört aztán beülnek a kocsiba és irány haza, merthogy 2 sör megengedett. Van egy kocsi Holden a neve itt gyártják az Ozziknál, úgy néz ki mint egy Opel Vectra, merthogy arról koppintották, söt még a nevei is az hogy Holden Vectra. Úgylátszik nem csak a Kínaiak szeretnek lemásolni dolgokat.

Es ami Roliebol kimaradt...

Az utolso estek. Mostmar valoban el kell hinnem, hogy semmi nem tortenik ok nelkul es veletlenul. Az utolso esteinket Roli hasonlata szerint hazat elhagyo csiga modjara toltottuk, a hatunkon cipeltuk az otthon marado (es nem marado) cuccainkat villamoson, buszon, es minden megprobaltatason at. Fel Budapest lathatta, ahogy koltozunk, pedig arrol meg nem is szoltam, hogy Dori mennyi holmitol megszabaditott minket - szinten villamoson koltoztetve :) Es Reka, neked is koszonom, hogy befogadtad a viragaimat! :)
Az elso mondathoz visszaterve, szeretnem megosztani veletek azt a kalandot, ami mindkettonknek megadta az utolso lokest, ill. megerositett abban, hogy el kell jonnunk egy idore. Tortenetunk helyszine a 4-6 villamos, idopontja este 11 korul. Az utolso eronket osszeszedve elindultunk a Baross utcabol,es szinte minden maradek holminkat valamilyen akaszthato csomagolasba zartuk, igy mindenhol logott rajtunk valami :)  Nagy nehezen felkaszalodtunk a villamosra, es vartuk, hogy atszallhassunk. Leultunk, tenyleg faradtan, es meg ekkor sem hagyott minket Budapest. Sikerult egy olyan helyet valasztanunk, ahol egy kedvesnek tuno fiatalember (aki tulajdonkeppen szatir volt, mint utobb kiedrult,) ult mogottunk. En eloszor azt hittem, csak beteg szegeny, hogy allandoan bamul, de amikor Roli hatrafordult es latta hogy epp azt teszi, ami egy szatir "dolga", elegunk lett. Elorebb vontattuk a holmikat, utanunk jott. Aztan egy masik lanyt zaklatott, videozta, stb. Amikor leszallt, Roli kifejezte a velemenyet, hat erre kaptunk megegy mutogatast... "Kellemes" volt, mondtatom... Plane, hogy a Moszkva ter is a szokasosnal sokkal rosszabb allapotban fogadott minket. A villamos ajtajabol kilepve majdnem egy rakas szemetbe leptunk, a torott uvegekrol es elszort dolgokrol nem is beszelve. Az mar csak raadas, hogy az orrunk elott ment el a busz, ami orankent jar. Kb. -2 fok volt akkor, es fel 1.
Remelem igy mar mindenki megerti, miert vartuk ennyire az utazast! Nagyon jo volt, rettentoen elveztuk. Engem nem is erdekelt, meddig tart meg. A filmeknek csak toredekebe neztunk bele, a zeneket vegigporgettuk, de hiaba a 11+9 ora, nem tudtuk kihasznalni a gepen kapott lehetosegeket. Ha erre jartok, mindenkeppen ajanlom a Cathay Pacific jaratait :)
A megerkezes azonban mindent tetozott, ahogy Roli is irta, olyan nyar- es viragillat keringett a levegoben, hogy hirtelen el is mult az osszes faradtsag, nyakfajas, stb ;)
Az ocean azota is gyonyoru, sot annyi mindent lattunk ez alatt a par nap alatt, hogy gondolni sem mertem volna. Es hany magyarral talakoztunk! Nekem tulajdonkeppen ma elkezdodott a szigoru beosztas, ma jottem eloszor egyedul Melbourne-be, a nyelviskolaba. A tobbi tortenet meger egy ujabb blogbejegyzest, igy nem kezdek most bele, de hamarosan jelentkezunk! Udv mindenkinek addig is;)

Melbourne állomás következik köszöntjük kedves utasainkat

Megérkeztünk!!!
Csak szólok... bár nem volt egyszerű még az elutazás sem... az hogy miattunk várt kb. 20 percet a Malév Rómába tartó járatának 120 utasa az eltörpül amellett hogy idegen tárgyat akartak mindenáron találni a poggyászunkban a reptéri biztonsági szolgálat emberei, (ami egyébként a Virág papucsának a talpa volt) na de hát ez már csak így megy nálunk...tovább Hong Kong-ba kicsit hosszabb úton (11óra) de fullos kiszolgálás mellett érkeztünk, a város ködben és esőben úszott. A repülőtér borzalmasan nagy volt. Mire eljutottunk az átszállásig kb. fél órát gyalogoltunk és metróztunk(természetesen mindezt a reptéren belül) A Melbourn-be tartó gépünkre 2 órát vártunk, majd 9 óra múlva már le is szálltunk.
Másnap 35 fok volt, hétfőre 40-et mondanak:) Mivel 1 km-re lakunk az Óceán partjától, ami valójában a Melbourne-i hatalmas öböl, reggel ki is sétáltunk kicsit. A gazdasági válság csak nyomokban látható, egy-két házát elhagyni kénytelen csiga formájában mindösszesen. A viccet félretéve semmi nyoma, de tényleg!
Minden nap egy ajándék... gyönyörű itt minden...virágzik minden, és este a nyitott ablaknál virágillat száll a szobánkba. De sajnos lassan tudatosítani kell magunkban hogy nem nyaralni jöttünk hanem tanulni és dolgozni. De azt hiszem hogy eddig nem fogtunk mellé :)

As time goes by......

"No matter what the future brings..."
Szóval ez az .... Csak az a fontos hogy meg merjük lépni amit kigondoltunk, és mi megléptük.....
Nekem van egy elgondolásom a szerencsével kapcsolatban ezt most megosztom veletek.Szerintem nem az a szerencsés ember akinek a Lottó 5-ös az ölébe hullik, hanem aki az adott lehetőségeket a legjobban kiaknázza.Ezt csinálta "Brassai" honfitársunk is és milyen jól ráadásul.Ezt csinálhatná a többi magyar is, csak mi magyarok már gyávák lettünk sajnos...
Ennyit bevezetőül, remélem lesz minden héten egy kis időm az itthoniaknak írni a káprázatos Ausztráliából, de egyenlőre még 5 nap van az indulásig, most kezd kikristályosodni hogy tényleg indulunk és aztán egyszer csak ott leszünk...Itthoni nehézségeinken túllépve új nehézségekkel ismerkedhetünk majd meg....