Ünnepesség...

Boldog karácsonyt mindenkinek, először is :) Fülünkbe jutott, hogy szép hó esett karácsony estére, úgyhogy jót irigykedtünk is, remélem kihasználtátok e ritka pillanatot egy meghitt ünnepre.
Nálunk is lett végül karácsonyfa, rekordba illő magasságú, rettentően "élethű", 10 cm-es műfenyő. Viszont kapott szép kis dÍszÍtést, ráadásul a Jézuska megkÍsérelt még egy doboz ajándékot is betenni "alá", úgyhogy tulajdonképpen rendben voltunk. Azt leszámÍtva, hogy 24-én mindketten dolgoztunk. 25-én ROli itthon "ünnepelt", én meg már 11kor munkában voltam. Karácsonyi ebéddel kezdünk, valami 250 főre, aztán normál esti menetrend. Érdekes élmény volt, tényleg - érdekes volt szembesülni a ténnyel, hogy mennyi ember tölti (akár családdal együtt is!) a karácsonyt szállodában. Az itteni szokás szerint ugyebár a Mikulás hozza az ajándékokat, és reggel érkezik (csak azt nem tudom, akkor a Silent Night, Holy Night cÍmű dalt mivel azonosÍtják, a Frosty the Snowman-ről már nem is beszélve... :D). Korlátlan étel és italfogyasztásos büféebéd volt egyébként, ami egy-két asztalnál jónéhány üres boros, sörös és pezsgősüvegbe torkollott. A lényeg viszont, hogy furcsa volt végignézni, ahogy midneki csomagokkal megpakolva belép az ajtón, leül az asztalához, aztán amikor a rokonság többi része megjelenik, elkezdenek ajándékot bontogatni meg puszilkodni. TakarÍáskor persze szedtük össze az otthagyott üdvözlőkártyákat is, na meg pesze a csomagolópapÍr-halmazokat. Csak hogy picit érzékeltessem azt a valamit is, amihez még igazán továbbra sem vagyunk hozzászokva itt (az életszÍnvonalbeli különbséget), megemlÍtem, hogy az ebéd költsége felnőttenként 105, gyerekenként 75 dollár volt. Volt egy, vagy8fős társaság, akik ebéd után még éjjel 11ig ott ragadtak a bárban is, ettek-ittak... este számolgattuk, hogy olyan 3-4000 dollárt biztosan elköltöttek aznap. Hát merryChristmas.
A másik érdekesség a mai nap volt. Vasárnap, karácsony másnapja az ún. Boxing Day. Ledöbbentő, hogy az üzletek teljesen tele voltak, némelyik előtt (!) méteres sorok kÍgyóztak. Az ok szimplán az 50-70%os leárazásokban keresendő, amiért, úgy tűnik, mindneki megőrült itt. Nem mintha a karácsony előtti éjszaka, a speciálisan csak aznap, 24órát nyitvatartó bevásárlóközpontokban nem lett volna még hajnali 4kor is sorállás és nem lett volna éjfélkor is lehetetlen parkolóhelyet találni.
Egyébként az utolsó heti beosztásunkat kaptuk meg a munkahelyünkön, tehát lassan tényleg elkezdünk szedelőzködni. És persze még el kell tervezni ilyen apróságokat, hogy melyik esőerdőt nézzük meg út közben.....

Turistanap 2.

A mai látogatásunk helyszÍne: Melbourne Zoo. Érdekes, mert április óta minden nap elmentünk mellette, de valahogy eddig csak halogattuk, hogy be is menjünk, de tényleg megérte - 5 órát voltunk bent :)

Az egész állatkert egyébként inkább hasonlÍt egy dzsungelre, annyi fa van, hogy hihetetlen. Minden zöld, tényleg a buja természetben éreztük magunkat.  Az állat kicsit kevés volt, legalábbis úgy tűnt, bár lehet, hogy pont amiatt, hogy ekkora alapterületen, ennyi zöld között laknak. A nagymacskákat pl abszolút láblógatós napszakban csÍptük el, az árnyékban heverésztek a lusták. A puma és a leopárd nem is látszottak, valahol elbújtak a bokrokban. A madarakkal nagyon sok időt töltöttünk, annyira nagyon és annyira nyugalmat árasztanak.... Azt hiszem, a képek nagyobbik része is róluk készült. :)

A kiselefántot nem sikerült lencsevégre kapnunk ,de a kistigriseket igen, aranyosak voltak ott jól elzárva, 2 réteg üveg meg duplatripla szögesdrót meg fakerÍtés mögött. Ez itt lent, egy óriásteknős (igen, a jobb oldali), és nem, nem szobor. Életkorát tekintve még valahol az első világháború előtt születhetett.

MEgnéztük a békákat is, amiket majd Brisbane-ben nagy eséllyel találhatunk az udvarunkon, de nem volt túl sok féle szerencsére :) Lelki nyugalmam szempontjából ez kifejezetten előnyös volt.

Aztán persze ott voltak az elmaradhatatlan őshonosok: kenguruk, koalák, ééééés a WOMBAT is, aki ráadásul egy igazi túlélő: a tavalyi erdőtüzekből mentették ki. És ráadásul csak itt, Victoria államban honos.

Kezdeti ijedelmünket, hogy a milliónyi egyensapkás, iskolai egyenruhás-kalapos gyereksereg túllicitál minket állatnézésben, szerencsére eloszlatta a tény, hogy ők nem bÍrták olyan sokáig, mint mi. Sajnos nekünk is maradt még néhány rész, amit nem láttunk, de 5 óránál tényleg nem lehet többet mászkálni a napon. Ismétlem, a NAPON, merthogy ma még jó idő is volt :) Jövő héten remélem eljutunk megint a tengerpartra is.... :)

Addig is, képek a Picasan.

Zöldülünk :)

Azt mondják, a zöld az újrakezdés szÍne. Hát ennek jegyében kicsit megint megújÍtottam a blogot :)

Először is: ha a főcÍmképre kattintasz, a link egyből a Picasa oldalra navigál, ahova új képeket töltöttünk fel. Jó nézegetést hozzá :)

Szintén a megújulás jegyében döntöttünk úgy, hogy a hátralévő Melbourne-i heteinkben egy kicsit turistáskodunk, megnézzük, amiket egy jó vándor általában, illetve amikre eddig nem volt alkalmunk az elmúlt egy évben. El is kezdtük múlt héten, a Royal Botanic Garden-nel, ami egy elképesztő nyugalomsziget a város kellős közepén, az egyik legforgalmasabb villamoskereszteződés mellett. Van ott egy hatalmas világháborús emlékmű is, amint aképen látszik, meglehetősen masszÍv, nem csak egy nevekkel televésett kőtábla, ahogy nálunk szokták csinálni. A pincéjében rettentő precÍzen berendezett látogatói központ van, videó vetÍésekkel, könyvbolttal, kiállÍtással. Abban a részben pedig, ami innen látszik, az összes harcba küldött katona neve, könyvbe Írva van kiállÍtva, minden dupla oldalnak egy külön vitrint biztosÍva. Élmény volt, annak ellenére, hogy nem maradtunk sokáig - mert meg kellett nézni a tetőteraszt, amiről Roli készÍtett egy ("japán alámondásos" videót).

A Botanic Gardenbe pedig mindenképpen visszamegyünk, muszáj mgegyszeer látni az ott szabadon élő fekete hattyúkat, a kakadukat, a mocsárjáró madarakat, az esőerdő fáit.... gyönyörű volt, tényleg!

Az élményt pedig csak növelte a tény, hogy a napunkat azzal indÍtottuk, hogy lezártuk a tanulmányaimat és mindenféle hivatalos kapcsolatomat a William Angliss-szel, átutaltuk a tandÍjat az új suliba, Így már tényleg csak az utolsó simÍtások vannak hátra, hogy Brisbane-ben folytassuk :)

Alex időközben szerelőnél volt egy hétig (az argentin "ejj ráérünk arra még"-tÍpusú szakinál), minden kis apróságot megbütyköltek rajta, megkapta a vizsgáját, kötöttünk rá biztosÍtást, tehát útra kész.

A műhelyt is kipakoltuk, ami már nagyon is annak a jele, hogy elkezdük a költözködést. A nagy út valószÍnűleg január 4-én kezdődik majd, de addig még van egy-két dolgunk itt is.

Én már megmondtam a szállodában, hogy megyek, és részükről, csakúgy, mint az enyémről, nem fogadta túl nagy lelkesedés a dolgot, é. hiányozni fognak, az biztos, nagyon jó hely volt. A menedzseremtől viszont abszolút támogatást kaptam, ajánlás tehát kipipálva. Roli is hamarosan bejelenti a távozását, bár igazán nem tudom, mit fognak csinálni nélküle... Már profi baristává fejlődte magát a hónapok alatt.

Az elkövetkező hetekben tehát jelentkezünk még képekkel, ha az idő is úgy akarja, mert ma megint szakad az eső.... Komolyan 20 éve nem esett ennyit. Normál menetrend szerint már rég erdőtüzeknek meg szárazságnak kellene itt lenni. Én azért inkább a kettő közötti átmenetre szavaznék inkább, mert egyik sem az igazi. :) Na, de igazán bÍzunk már a nyárban - néha megmutatja már magát.

És közben töretlen lelkesedéssel nézegetjük Brisbane időjárását, a tömegközlekedést, képeket... Visszaszámlálás indul. Újra.