Na nézzük csak, mi is történt, mióta utoljára jelentkeztünk... Elég sokminden, szerencsére. Összefoglalva zajlanak a hétköznapok, munkával, iskolával és a többi, lassan megszokássá váló dologgal.
Roli továbbra is sok műszakot kap szerencsére, én pedig munkát keresgéltem. És végre sikerrel jártam: múlt héten ezdtem egy új helyen. Szintén kávézó, de a profil jelentősen különbözik az előző helytől. az a helyzet, hogy kívülről nem tűnik forgalmas helynek (pedig nagyon is az!), így ebben a hitben mentem be és adtam le önéletrajzot a managernek, ahogy, bár nem a kevlsnek tűnő munka miatt, de sok másik helyen is. Jártam vagy 6-8 helyen, ami már alapjában véve is nagy előrelépés volt számomra, mert ilyet nem mertem volna megcsinálni ezelőtt, az biztos. Most viszont már-már rutinná vált :) És az is, hogy kijelentsem, persze, hogy tudok kávét főzni, miözben nem is annyira. Hihetetlen egyébként, hogy ez mekkora egy kávéivó nemzet... az utcán reggelente alig látni olyan embert, akinek a kezében ne lenne TakeAway kávé, és amúgy is, a kávézók mindig tele vannak. Pont ma délután jártunk egy újban (nekem új legalábbis) pár osztálytársammal, ahol "kenguru bögrében" kaptam a kapucsínót olvasztott (valódi tej)csokival csíkozva a tetején, és kicsi finom csokidarabkával kísérve, szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy kávézom, ebből a szempontból (is) ugyanis imádnivaló ez a város. De visszatérve a munkára: teljesen ideális a hely, átmenetileg persze, mert nem tervezek pincérnő lenni egész ittlétünk alatt, ahogy Roli sem akar kávézóban maradni örökre. 10 percre van itthonról gyalog, nappali műszakok vannak csak, hétvégén is, és még suival is össze tudom hozni, így hétköznap is tudok dolgozni párszor. A fizu nem jó, viszont sok előnye van. LEginkább az, hogy van :) Egy fizetés ugye itt sem kimondottan elég...Az önéletrajz leadáson kívül egyébként nagyon rámenősnek is kell lenni, és határozottnak kell tűnni, amivel néha akadnak gondjaim, de csak átvészelem valahogy. Ha azt mondják: oké, majd hívunk, az azt jelenti, hogy nem fognak. Lusták hozzá, vagy én nem is tudom, de az előző helyet is úgy kaptuk meg, hogy ketten jártunk a nyakára a tulajnak, hogy legyen már valami, na! És lett :) És most is lett. 3szor mentem be összesen, és igazán úgy tűnik, ez a taktika. Nem könnyű a munka (mert sosem használtam kőkorszaki kasszagépet, sosem vettem föl rendelést és adtam le a konyhának, sosem törölgettem asztalt és cipeltem tényérokat), de kaptam egy esélyt és igyekszem nagyon :) A suli is ilyesmi profil, a kedd esti étterem gyakorlat órákon ilyesmit csinálunk, szerencsére vendégeink nem nagyon voltak még. A suli üzemeltet 3 éttermet, ahol a szakácsok diákok, a shef persze tanár, de az ételt is diákok szolgálják föl, a kasszát és a bárt is (tanári felügyelettel ugyan, de) diákok csinálják, úgyhogy szerintem életre nevelésben profi az intézmény. Múlt héten besegítettünk egy vendéglátós osztálynak, mert ki volt adva a legnagyobb étterem, valami üzleti vacsorára, vagy mire, 60 vendéggel, beszédekkel, 3 fogásos kajával. Szerencsére én jó feladatot kaptam (ha leszámítjuk az idegbeteg shef-et akivel kellett tartanom a kapcsolatot), a konyha és az étterem között szaladgáltam, jelentettem az időt, mikorra mi kell, ilyesmit. Érdekes volt tapasztalatnak. Ezen a héten pedig csak úgy csináltunk, mintha lettek volna vendégek, mert a szakácsoknak is gyakorolni kell ugyebár. Mi játszottuk a vendéget, aki leadja, a picért, aki felveszi a rendelést, és mi voltunk a bárban is. Én kávét főztem egész este, meg mocktail (alkoholmentes koktél)-okat gyártottunk. És persze ,egettünk minden fogást, amit "rendeltünk". A végén beütöttük a kasszába (tréning módban), eltakarítottunk, bezártuk a bárt, és vége.... délután 5től 10ig van ez az óránk, tényleg érdekesebb, mint először gondoltam, de lehet hogy csak a vacsora része miatt érzem így :)
Az iskolánál maradva, a tanítási módszer egészen más, mint nálunk, ami persze abból is adódik, hogy ez egy másféle rendszer. TAFEek hívják, ami egy spec. ausztrál dolog, állítólag sehol máshol nincs: átmenet valahol a középiskola és az egyetem között, és a 2.5 éves képzés végén egy kb nálunk régi rendszer szerinti főiskolai papírt ad. Mindenesetre abszolút gyakorlat orientáltan működik az egész, nincs olyan, hogy most le kell ülni és bemagolni X könyvet meg X diasort az óráról. Szinte csak beadandókkal mérik a tudásunkat, és (sajnos) elég gyakoriak az open-book tesztek, ami "rendes" oktatáshoz szokott embernek elég furcsán hangozhat. Minden, de tényleg minden óra abszolút arról szól, ami a munkahelyen vár (vagy kellene legalábbis) az emberre. Nagyon értékelik itt az embert mint munkaerőt - azt hiszem, eről már írtam, de az állam (itt Victoria különösen) nagyon sok kampányt és oktatófilmet készít, pl. munkahelyi balesetekről + hogyan előzhetőek meg, biztonsági előírásokról, tűzvédelemről (pl ma néztünk egyet, én nem is tudtam hogy vagy 6 féle tűzoltókészülék létezik és minegyiket másra kell használni), kampányolnak az ittas vezetés ellen, és még a TVben is vannak ilyen reklámok! Megpróbálok belinkelni párat, érdekességként.
Ez pl. elég durva... hatásos: http://www.youtube.com/watch?v=7LTpl5QTa9M&NR=1
Ez aranyos (hogy emeljünk súlyt biztonságosan): http://www.youtube.com/watch?v=MhGUkWAA9WM&feature=fvw
Ez pedig szintén egy nagyon kemény, az ittas vezetésről (csak erős idegzetel nézzétek): http://www.youtube.com/watch?v=v81iowTcPJ8 - ez az egyik legkiemeltebb téma, ami ellen küzdenek, így a kampányokat is nagyon keményre tervezték.
...
Ja, és állandóan "kirándulásokra" megyünk. Ma pl. a helyi Békéltető Testületben jártunk, megnéztünk egy ügyet - ez is egy beadandó volt, le kellett írni mindenfélét róla. Két hete pedig megvolt az eddigi legaktívabb, eeménydúsabb iskolahét: hétfőn "Race Around Melbourne" - csapatverseny: meg kellett találni a különböző rendezvényhelyszíneken elhelyezett ellenőrzőpontokat, leírás alapján. Érdekes volt, pláne hogy a csapatunkból mindneki nemzetközi diák.. :D Azért megcsináltuk. Aztán kedd: egész napos kirándulás a Yara Valley-be, ami nagyon híres a borászatairól, a borairól önmagukban, meg turisztikailag is jelentős rész - pláne rendezvényszervezői szempontból nagyon fontos. És gyönyörű... igazi vidék, bár koalát meg kengurut még mindig nem láttam. Azaz kengurut igen, de csak az állatkertben, merthogy ott is van pár bérelhető rendezvényhelyiség, így oda is ellátogattunk. Sajna az állatokra nem volt idő :( 4 busszal ment az egész évfolyam, 2 ment a völgybe, 2 meg egy félszigetre. Amúgy az egészet felsőbbéves hallgatók szervezték, erre kapnak jegyet. Szerintem ügyesek voltak. Mindenhol (é. 4 helyszínen) ott voltunk időben, mindenkit fölvettünk és letettünk rendesen, stb. Az egész túra szakmai dolgokra volt kihegyezve, és nekünk is beadandó volt - írnunk kell egy helyszínről egy részletes bemutatót, pl milyen rendezvények vannak általában, milyen a felszereltésgük, mozgássérült elérés, catering, ilyesmik. És hát bort is kóstoltunk. Ezt még az sem árnyékolta be hogy közben kaptunk egy jó 10 perces jégesőt... Aztán szerdán megvolt az első itteni konferencia-részvételem: ISES - egy nemzetközi professzionális rendezvényszervezőket tömörítő szervezet tartotta az ezévi diákkonferenciáját, az Ethihad Stadium-ban, ahol a foci van mindig. Elképesztően nagy standion, és körben rendezvényheyiségek vannak, igazán néznivaló kilátással. Egyik oldalon a hatalmas focipálya, másikon a kikötő... Az osztály társaság egészen összerázódott már, csökkennek a nemzetek közti különbségek, azt hiszem. Szóval érdekesen zajlik az iskolás élet, újra.
Ennyit hát (egyelőre) az iskoláról, munkáról mára. :)
Üdv / puszi minden kedves, még mindig kitartó olvasónknak!
(U.i: új képek a Picasan. -- jobb oldali menü, képeink)
(U.i: új képek a Picasan. -- jobb oldali menü, képeink)
