Előzetes

Csak tájékoztatásul: bejegyzés folymatban. Összegyűlt megint sok esemény, úgy tűnik nem megy ez a sokszor írunk keveset dolog. Úgyhogy inkább ritkán írunk sokat. Még ma felkerül, nézzetek vissza! :) ÉS nagyon szívesen látjuk a megjegyzéseket, plusz hír emaileket mindenkitől otthonról! -

Még egy kis türelem... lemaradtunk :( De hamarosan!

Hm,hm...

Nos, újra jelentkezem. Megint én, mert Roli állandóan dolgozik. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy lecsengett a fagyiszezon, így az én beosztásomat jelentősen lecsökkentették. Most munka után kutatok, mert ez így nem lesz elég. Azért itt sem lehet egy fizetésből kényelmesen meglenni sajnos :)

A sok elfoglaltságtól eltekintve nagyon jól telnek a napjaink mostanában. Bevezettünk egy új rendszert. A szülinapom óta -azaz már túlvagyuk a második ilyen alkalmon- elhatároztuk, hogy minden héten egy napot legalább együtt töltük Rolival, mert különben csak éjszaka találkozunk... akkor vacsi aztán alvás. Túl sokra nem lehet ezzel menni. Viszont ezzel az egy nappal, ami közös szabad, beiktathatunk egykis kirándulást, egykis vacsit, ezt meg azt. A szülinapom ünneplése szintén jól sikerült, bár csendesen, de jól. A tortával kezdődött, amit én sütöttem. :) Jó lett, tényleg: répatorta volt, csak ajánlani tudom mindenkinek! És kaptam egy gyönörű rózsát... Aztán időhiány miatt csak 2 nappal később, de elmentünk egy étterembe. Egy dolog, amit nagyon szeretek Melbourne-ben, hogy akármilyen éttermet megtalálhatsz. Van egy út, hol pl. csak (illetve zömmel) olasz éttermek vannak. Mindig fullon persze. Melbourne egyébként híres az éttermeiről, azt mondják, ha az év 365 napján étteremben eszel sem tudsz mindegyikbe eljutni. Aztán van egy másik út, ahol mindenféle: thai, görög, libanoni, török, vietnámi, olasz, stbstb van. Lebicikliztünk erre a bizonyos útra, és séta közben csak úgy random dötöttünk az egyik török mellett. Hát jól tettük, mert szenzációs volt. Most csütörtökön megint ott vacsoráztunk. Elvitelre kértük, mert a beülős étterem rész nem túl olcsó, de az ízélmény ugyanaz volt. Végre ettem humuszt - Roli már sokszor próbálta elmagyarázni, milyen, de most a tapasztalatom is megerősítette, hogy finom. És a saláta, és a húsmennyiség, amit kaptunk, tényleg remek volt! És mielőtt elfelejteném: vacsi előtt megnéztük a híresneves Victoria Market-et (piac és egyben turista célpont), ahol valóban nagyon olcsó a zöldség-gyümölcs. Olyan Nagycsarnok jellegű, csak más nyelven kell kérni a dolgokat és kissé más a kínálat. A bolti áraknak kb egyharmadáért lehet vásárolni, így végre bekerült az étrendünkbe a saláta és gyümölcs :) :) Az eperszezonnak lassan vége, de azért lehet még kapni olcsón - amellett, hogy már beköszönt a körte és a szőlő is. Furcsa ez a kettősség, de nagyon is élvezhető! Tulajdonképpen nem tudom, mikor mi érik itt, ebben a változékony időben - olyan, mintha mindennek egyszerre lenne szezonja... A piac után pedig kipróbáltuk a másik híresneves dolgot, amit már régóta szerettünk volna: az INGYENES városnéző buszt. Tömve volt persze ez is, pedig még az idő sem volt valami jó. Tesz egy jó nagy kört a városban, itt-ott megáll 5 percre, és mindenhol soksok információt mond. Már tudjuk pl, hogy Melbourne-t Mr Batman alapította... azt hittem, viccel a sofőr, amikor először mondta. De van itt Batman Hill, Batman park, Batman street, minden, ami Batman. A denevérről jut eszembe, elképesztő méretű denevérek élnek errefelé. Kicsit utánanéztem, és ha nem tévedek, az itt élők a "szürkefejű repülő rókák", szárnyfesztávolságuk átlagosan 1 méter fölött (!) van, a súlyuk akár 1kg is lehet, és 15 évig is élhetnek...olyanok éjszaka, mintha tényleg denevéremberk lennének, ahogy átsuhan fölötted egy-egy árnyék...félelmetes.

A denevérek mellett volt még egy állatos élményünk. A turistabusz letett minket egy bevásárlóközpontnál, ahol láttuk kiírva, hogy Raptor-show. Érdekesen hangzott, hát megnéztük. Elképesztően jó volt ez is. Egy pasi jelmezben mászkált 2 "idomárral", de nem ám akármilyenben! A raptornak (akit néven szólítottak: Hewee) rezgett a bőre, ahogy lépkedett, mozgott a szeme (pislogott egész pontosan) , hangja, és szaga volt. Forgattunk egy kisfilmet Roli főszereplésével róla: http://www.youtube.com/watch?v=DsAuE4Re-S8 :) Nagyon aranyos volt, a gyerekek imádták. Szóval ez volt a napunk. Végre élmények, és nem csak a hétköznapi dolgok...

Az eheti események is érdekesek voltak: "kaptunk" 2 szülőt. Lakótársunk szülei jöttek látogatóba, úgy 2-3 hónapra, úgyhogy most családosok vagyunk. Gautam azóta kint alszik a nappaliban, a szülők a szobájában. A konyha mindig tele van, és már 2szer volt tele a lakás rokonokkal... érdekes egyébként ilyen közelről "igazi" indiaiakat látni, úgy értem, ők ugye idősebbek, úgyhogy tényleg olyan "igaziak". Anyuka vörös pöttyöt hord a homlokán, az apuka meg az az tipikus nagyon szigorú fajta :) Egyiket sem rossz szándékkal mondtam, tényleg! Nagyon érdekes sokféle kultúrát megismerni. Annyi különbség van, hogy hihetetlen, nem is gondolná az ember, amíg csak valaki mesél róla. Elég csak apróságokra gondolni, pl orrfújás (itt minenki szipog villamoson, buszon, suliban, konyhán... néha túlontúl bizarr módon...), vagy ölelés-nem ölelés (itt nem igazán ölelkeznek találkozáskor, pusziról nem is beszélve,mert a sokféle kultúra miat sose tudhatod, kinek mit jelent, vagy szabad-e), jelzések, ilyemsik. Amiből nagyon sokat látok, az a vietnámi kultúra, és az indiai (korea, vietmán és india viszi a vezető szerepet a bevándorlók között). Néha úgy érzem, a vietnámiaknak ingyen van az oktatás, annyian vannak... Persze más a fiatalokkal és az idősebbekkel is a helyzet, mint mindenhol.  A vietnámi dolgokkal annyira nem szimpatizálok, nagyon furcsa dolgaik vannak - hozzá kell szokni. Ők is állati közel állnak az emberhez beszélgetés közben, és ami nagyon furcsa, hogy simán elbeszélgetnek melletted a saját nyelvükön, ha többen vannak, ami ugye nem túl kedves gesztus.... Az indiaiaknál pedig érdekesség: mindig a lábadra lépnek - nem tudom, ez hogy jön és mit jelent, de néha olyanok mint az elefánt a porcelánboltban :) A vallások is változatosak itt, van minenféle. Vannak buddhista osztálytársaim, lakótársunk (Gautam) hindi, vannak muszlimok, szik vallásúak (akiket mindenki csak turbánosoknak hív), és az ország alapvetően keresztény.

Ma egyébként ANZAC Day van, holnap megint munkaszüneti nap. Az angolszász helyeken ha jól tudom, tartják ezt a megemlékező napot: itt ausztráliai és újzélandi katonákra emlékeznek, Gallipolli csata, 1. világháború. Sokat beszélnek róla mindenhol, nagyon fontos alkalom ez, úgy vettem észre. Ma megemlékezéseket tartottak a háborús emlékműnél itt a városban, ami akkora mint egy templom és egy egész park veszi körül, hogy jól kiemelkedjen...Még külön villamosokat is indítottak reggel. Erről nincsenek képeink, de kíváncsi vagyok, így lehet, hogy holnap lesznek.

Nagyon ismeretterjesztőre sikerült ez a mai bejegyzés, remélem nem untattam vele senkit! :)

Folytatás a követlező élmények után.

Nyugalomsziget

Eljött végre ez az idő is, amikor ezt mondhatom... otthonunk a nyugalom szigete lett, és nem a házidolgozat-írás gyötrelmeitől meg a nyomtató zajaitól hangos. Ezen a héten húsvéti, vagy ha úgy tetszik, őszi szünet van a suliban, így én nem mentem szinte sehova, mert sajnos nem kaptam több munkát, hiába próbálkoztam... Ráadásul viszont, Roli is kapott 2 szabadnapot, tehát legalább láttuk egymást közelebbről is :) Azért jó néha, 3-4 havonta semmit nem csinálni pár napig, vagy csak filmet nézni, tájékozódni az otthoni helyzetről, ilyesmi. A húsvéti hangulatból nekünk nem sok jutott, de legalább az otthoni történésekől merítettünk ünnep-illatot. Lakótársunk vallása hindi, így ha lett volna időnk sem biztos, hogy teleaggattuk volna a lakást tojásokkal meg csokinyuszikkal.

Az idő közben szépen elromlott, már látszik, hogy őszülünk. Ha ki is süt a nap nagy nehezen, akkor sem az a hű de erős, meleg sugarú. Többször felhős az ég, mint nem, és már nem lehet arra a megszokásra hagyatkozni, hogy délutánra úgyis meleg lesz. Állítólag novembertől nagyon szép az idő... meglátjuk. Addig még van pár hónap. Nem tudom, mennyire hihető, de azt mondják, télen néha elég keményen lehűl a levegő  éjszaka (é. akár 2 fokig!), úgyhogy talán még valami fűtés-félét is kell majd beszereznünk, mert ebben a lakásban nincs. Sőt, bár ezt már írtam, sok házon kémény sincs, itt tényleg nem akarják tudomásul venni a hideg évszakot... vagy csak jól akarnak keresni a kandalló-gyártók.

S hogy kicsit politizáljak is... Roli hetek óta abban a néhány órában amikor éppen nem alszik, vagy dolgozik, az otthoni politikát bújja. Mindenféle fórumot és hírportált olvas ezerrel, nagyon naprakész az eseményekből és várja a vasárnapot. Sajnos szavazni nem tudunk, mert egyedül a nagykövetségen lehet, ami Canberrában (a fővárosban) van. Azért rám is ragadt némi információ, nem menekültem :) De legalább tudjuk, mi történik, még ilyen távolról is. Most jóval kiélezettebbnek érzem a helyzetet, bár nem tudom, ez mennyire érezhető a hétköznapokban, hát kiváncsian várjuk az eredményt.

--- Bővítettük a képtárunkat, akit netán érdekel: Itt láthatóak. ---

E. T. haza... :)

Hosszú-hosszú idő után, újra itt vagyunk :) Remélem azért nem adtátok fel a nyomkövetést. Jó kis megpróbáltatásokkal teli időszakon vagyunk túl, van mit mesélni, és már régóta készülünk a bejegyzésre. Hát íme.

A legutóbbi bejegyzéskor Rosebud-ban laktunk még, Zsuzsáéknál, azóta kétszer költöztünk. Persze ez, gondolom már senkit nem lep meg :) Izgalmasan alakultak a dolgaink azóta, és rengeteg minden változott. Szóval 1. költözés. Már említettük, hogy vártunk egy nagyon jónak ígérkező stúdióapartmanra, mert épp felújították. Nagyon vártuk, és átmenetileg szándékoztunk csak elköltözni valahova, valami olcsó helyre. De sajnos a tulajdonosok hozták magukkal a jó magyar virtust, amit ugye úgy szeretünk... hetente hívtuk őket, és valahogy mindig "majd a következő héten lesz kész a konyha". A hely és az ár miatt kitartottunk egy darabig, de végül Roli lezárta a témát egy "kellemes" vitával. Több magyarral nem kezdünk itt szerintem.

Mivel Rosebud 3 órányi utazásra volt a várostól, és nekem elkezdődött a suli, plusz a munkát is nagyon égető volt, hogy elkezdjük, mindenképp közelebb kellett költöznünk. Találtunk egy nagyon olcsó helyet, nevezett Highett-ben. Sajnos nem a szállodában, csak egy külvárosban, úgy fél órányi vonatozásra a várostól. Lemondtunk hát a finom és bőséges vacsorákról, amiket Zsuzsa készített, és melegszendvicsre váltottunk. Meg sok sok lakótársra, mert hogy ebben a házban eleinte 6-an, majd 10-en lettünk. A working holiday vízummal jövő utazós-dolgozós lányok kettesével cserélődtek, de a 6 indiai fiú állandó volt. 3 hálószoba, 1 nagy nappali, 1 emelet. Nagyon jófejek voltak a lakótársak, a fiúk minden este főztek (én már egész rosszul éreztem magam, mert sose volt időm/keret rá), igaz, mindig ugyanazt: chilit. Ráadásul olyan erősen, hogy pár falatnál többet nem lehetett belőle megenni fél liter víz bevitele nélkül, de finom volt, és új ízélmény. Ja és persze a fiúk minden este (éjjel, hajnalig) buliztak, vagy legalábbis bömbölteték a zenét, és nagyon nem zavartatták magukat, hogy más is van ott, aki esetleg szeretne pihenni. Szóval így ment ez, de a társaság jó volt, tényleg. Csak két kép, mutatóba:

Közben megkaptuk a munkát is. Mindketten ugyanannál a tulajnál dolgozunk, Roli egy River Gauche nevű, én meg egy Calatrava nevű kávézóban. Eszméletlen sütiket árulunk... gyönyörűek, tényleg, és milyen finomak. Nem kóstoltuk még mindegyiket, mert ahhoz túl drágák és mi sem kapunk túl sok kedvezményt, de azért jó magyar szokás szerint néha elhozunk záráskor (ill. csak Roli, mert mi 0-24esek vagyunk). Én meg zömmel fagyit árulok. És kávét, sütit, milkshake-et, jeges kávét/kakaót, stb is. Már jól belejöttünk az érintőképernyős regiszterbe, kasszázásba, kiszolgálásba, és fagyi-kanalazásba. Ez utóbbi érdekessége, hogy nem lehúzott 40gr-os gombócokat adunk, hanem gigantikus adagokat, kanállal pakolva. Nyálcsorgatóan jól néz ki, de nagyon drága. Bár ez a szempont nem sokat számít itt az embereknek, főleg egy meleg hétvégi napon. Simán otthagynak 10-20-30 dollárokat (2-5000 ft) csak fagyira, és akkor a kávét meg a sütit (a tortákból 1 szelet $8.50= 1500ft) nem számoltuk. // Roli már teljes munkaidőben dolgozik, heti 1-2 szabadnappal, úgy tűnik megszerették szerencsére :))) És igazuk is van! Én meg hétvégente megyek csak, mert a suli teljes "munkaidős" elfoglaltságot igényel, viszont akkor sokat vagyok: szombatonként 13-14 órát, éjjel 2ig, vasárnap meg 8-10 órát, forgalomtól függően. És hétfőn újra suli, szóval kemény kiképzés. Fáradtak vagyunk mindketten, de mostmár legalább látjuk az eredményét a munkánknak. Vettünk két biciklit, jópár hétig azzal jártunk (persze a kötelezően viselendő sisakkal együtt), de szerencsére itt az új helyünkön majdnem a háznál áll meg a villamos, ami letesz engem a sulitól, és mindkettőnket a munkahelytől 5 percre. Fizetés kéthetente... nem tudom, nálunk miért nem vezetik ezt be, sokkal nagyobb biztonságot ad, hogy csak 2 hétre kell beosztani a pénzedet...ha bármi történik, kaja nélkül 2 hetet még simán ki lehet bírni, de 1 hónapot?! :D A munkahelyünk egyébként a Yara folyó déli partján van, állati előkelő helyen, minden turista megfordul ott, és végig éttermek, kávézók, ... Southbank-nak hívják (déli part) nemes egyszerűséggel.

Az új lakóhelyünk pedig egy északi városrészben van. Highett-ből el kellett jönnünk, bizonyos tulajdonosi válóperes galibák miatt, eladják a házat. Jött a rendőrség és mondták hogy akkor van 1 hetünk, utána cserélik a zárat. Jó, azért nem csak egyszer jöttek, nem volt ilyen egyszerű, de a lényeg ez. Föladtunk egy hirdetést azon a weboldalon, ahol mindenki keres/kínál szállást, és fölhívott minket egy indiai srác, aki abba a suliba járt ráadásul, ahova én most. És itt vagyunk. 2 hálószobás lakás, nyugodt környék, tiszta otthon, jó közlekedés, és remek ár. Szerintem nem is kell több. Mára ennyi.

Még csak annyi, hogy június 21-én jövünk haza, előreláthatólag 1 hónapra.

Folytatás következik.

Hail Thunder Storm in Melbourne causes Damage & Flooding

Óriási jégeső volt két hete itt Melbourne-ben. Mi éppen dolgoztunk egy pillanat alatt zajlott le az egész, összesen 18 percig tartott, ilyet még az itteniek sem láttak...
Virág mh.-ét a Crown Casino nál is lehet látni benne.

http://www.youtube.com/watch?v=8sK5G-vpo1Y

Bogárklandok 3 + érdekességek

Örömmel jelentem (és egyben részvétemet szeretném kifejezni, és kitartást kívánok a hólapátoláshoz otthon), hogy hétvégén beköszöntött a nyár. Újra. Eddig valóban nem volt nagy meleg, az idő hirtelen hatalmas változásokat produkált, de igazi meleg azt az ominózus 43 fokot leszámítva nem volt még. Most is fújdogál a szél, de ez inkább csak jó, így legalább életben lehet maradni az utcán is:) Egyébként mindenhol légkodi van, aminek az ilyen fokú használatát én nagyon nem támogatom... A vonaton egyenesen hideg van (é. kint 30-32, a vonatokon 20°C), és vicces, hogy az épületbe belépve föl- illetve az utcára lépve le kell venni a pulóvert. Szóval én inkább megsülnék, azt hiszem. Általában csodálkozva hallom a híradóban, hogy milyen meleg volt aznap.

Szombaton Roli (én szabadságon voltam) ismét kipróbált egy vásárt, itt Rosebud-ban az általános iskolában. Egész jól sikerült! Leszámítva hogy szegényem 1 órát gyalogolt reggel 6kor oda, és 1 órát délután a 35 fokban haza. A következőt is kinézte már, most vasárnap megyünk, szintén itt helyben lesz valami esemény. Ezután még volt ereje egy kiránduláshoz is. Nem tudtuk kihagyni, mert múlt hétvége óta vágytuk rá megint. Zsuzsáék akkor elvittek a nyílt óceánhoz. Igaz, pont apály volt (ld. képek), de akkor is gyönyörű volt. Ott láttuk a pelikánokat is. A drágáim ott ácsorognak a parton és pózolnak :)

A madarak egyébként hihetetlen gyönyörűek errefelé. Kakadukat (fehér tollú-piros hasú, és fehér tollú, sárga tarajos) minden nap látni, nem is beszélve a papgájokról, a hosszú lábú nagy csőrű kócsag szerű szépségekről, és így tovább.... Szóval ismét elmentünk az óceánhoz. Fél óra volt busszal. Az a morajlás, azok a hullámok, hihetetlenek voltak! Úszni lehetetlen volt a vízben, viszont mindenki ugrált a hullámokban. Kicsit veszélyes is volt azért, mert olyan erősen sodort a víz, hogy végighúzott a homokon is, mire megfeneklettünk :) Aztán meg persze befelé is húz... A képen lévő faház a vízimentő állomás egyébként, figyelnek, ha baj van, jönnek. Elvileg legalábbis :P

A nyelviskolám pénteken véget ér, már nagyon várom :) Jó volt, de nagyon monoton már, mert semmi másra nincs idő emellett. A munkát is nagyon szeretnénk már elkezdeni.

Végül pedig, gyűjtögettem néhány furcsa/vicces/érdekes dolgot.

1. mindenki bal oldalon áll a mozgólépcsőn... (meg lehet szokni hamar, de az elején nagyon mókás volt, ugyanez a járdán is ugyebár) , és tűzriadókor melyik oldalon kell lemenni a lépcsőn? :)))
2. az emberek sportcipőben szaladgálnak, miközben öltöny/kosztüm van rajtuk...
3. sportgyaloglás!! szépen fölöltöznek sportruhába, sportciőbe, iPod a kézbe, és izzadásig sétálnak... valószínűleg azért, mert máskor eszükbe sem jut gyalog menni sehova. Mindenki kocsival jár. Egyszemélyes garázsajtót még nem láttam.
4. Aki viszont mégis gyaloglásra "vetemedik", általában mezítláb teszi :) Még a buszra is fölszállnak egy szál fürdőnadrágban, papucs nélkül.
5. A buszon/vonaton egyébként ki van írva, hogy ne szemetelj, ne egyél/igyál, ne beszélj csúnyán, és! ne tedd föl a lábad az ülésre. Ezért is megbüntethetnek.
6. A legtöbb háznak nincs kéménye. De minek is lenne? Amin van, valószínűleg kandalló miatt van. 
7. A muskátli ugye megszokott növény nálunk is. Itt is az, csak itt a földből nő... 
8. És végül az egyik legfurcsább "bolondság": "chicken salt", azaz csirke ízű só. Mindenre ezt szórják, én tulajdonképpen nem sok értelmét látom, de ízlésről ugyebár nem lehet vitatkozni. 

Egyelőre ennyi a gyűjtemény, még kiegészítem később :)

És jelentkezünk.

Képek az eddigiekről itt!

Rövid kihagyás után...

Rövid kihagyás után újra itt vagyunk.Megint én írok, mert nekem több időm van mint Virágnak. Most már nem csak a sulibajárás a feladat hanem intenzíven keresünk egy helyet ahol külön lakhatunk, és közelebb van a városhoz. Ugyanis kaptunk egy munka ajánlatot, és úgy néz ki mind a ketten egy helyen dolgozhatnánk (bővebben majd később) Előbb legyen meg a lakás, mert hogy ez volt a feltétele hogy dolgozhassunk. Sajnos szegény Virágnak, (meg mostanában nekem is) napi 3 órát oda és ugyanennyit vissza kell hogy utazzunk Melbourne-be, merthogy újra itt lakunk RoseBud-ban a félsziget végén.
A város csodálatos, az idő most nem annyira, olyan 20 fokok vannak csak:) és fúj a szél mindig.

Jan 26 án "Australia day" volt, mint nálunk aug.20-a. Mindenki meg volt őrülve, és dugó volt mindenütt.

Ja és azt elmondanám, hogy ha nálunk ennyi magyar zászlót lengetnének, meg raknának ki kocsikra, motorra stb. akkor már rég el lennénk könyvelve mint nacionalisták. Fúj undorító, hogy lehet ennyire szeretni az országukat, nem is értem... Illetve igen, egy pár példa hogy miért lehet szeretni ezt az országot:
-mert a buszon, metrón ha valakivel szemben ülsz az megkérdezi hova mész, hogy vagy, hogy érzed magad itt Ausztráliában, és vad idegenül sok szerencsét kíván.
-mert mindenki megköszöni a buszon, amikor a sofőr kinyitja az ajtót és leszáll
-mert a buszos letesz ott is ahol nincs megálló és bevárja a csatlakozást!
-mert mindenki kedves és azt mondja hogy nem is akar máshova menni innen, mert imádja a saját országát
-mert mindenki tud dolgozni aki akar, szóval van munka
-a közértekben nem lohol a biztonsági őr a nyakadban és nem néz potenciális tolvajnak.

-szóval mert az emberek nincsenek megkeseredve!