Ismét télből a nyárba

Igen, igen, ez még mindig a mi blogunk :) Egy kicsit kezelésbe vettem, "virágosítottam". Jól működik a téli hangulat ellen is...

Apropó tél. Ma tényleg igazi tél van itt, úgy látszik, hozzá kell szokni ehhez is. Az alaphőmérséklet önmagában nem vészes, tegnap este pl. 17 volt a városban (azért nálunk, itt a "hegyen" 3-4-5 fokkal biztos hűvösebb van), de éjszaka már látszott a lehelletünk a levegőben. Mára pedig bejött a szél, amit nagyon szépen mutat az is, hogy csukott ablakoknál ütemesen mozog a függöny egész nap és fújja a hajamat a huzat... pont emiatt, szörnyű hidegnek hat az egész lakás, különösen a fürdő, ahol az ablak teteje egy speciálisan "zseniális" kialakításnak köszönhezően csak hálóból áll egy kb. 10cm-es csíkban. A visszafelé utunkra tehát első dolgom lesz finom meleg téli pulcsikat becsomagolni, plusz vastag zoknikat és mindenféle sálat-sapkát, mert tényleg hidegebb itt a tél, mint gondoltuk.

Olyannyira egyébként, hogy néha még az ausztrálok szegények, sem tudják hova tenni ezt az időt. Sokszor éreztem már úgy, ezek itt megbolondultak :) Mert tényleg. Talán két hete lehetett, amikor már pulcsiban és dzsekiben dideregtem az utcán, nap közben - és egyszercsak szembe jött velem egy lány, rövidnagrágban és pólóban!! Azt hittem, lehidalok. Az is gyakran megesik (bár az utóbbi hidegebb napokban már nem láttam ilyet), hogy az iskolás egyenruhát (é. miniszoknyát) harisnya nélkül veszik föl a lányok... Aztán a másik szélsőség: térd alatt érő hosszú, vastag irhabundában láttam egy pasit, rendes hótaposó bakancsban, ausztrál kalapban, és kesztyűben a villamoson. Ahol eleve is fűtenek. Hát szóval így megy ez.

Sajnos követjük az otthoni híreket.... elképesztő ez az ideji áradás, nem igazán tudom hova tenni. Épp az imént láttam egy videót a felsőzsolcai áradásról, meg a miskolci tetőig elöntött Auchanról... Mindeki szerencsés aki a Dunántúlon lakik. :( És akkor nem is szóltam a jégesőről meg a viharokról és a hőségriadóról... nem tudom, mi történt az időjárással?!

Az időjárástól eltekintve, már nagyon várjuk a hazarepülést :) És milyen érdekes, hogy az embernek mindig várnia kell valamit, mikor idejöttünk, azt vártuk, most meg a hazautat. Nem lesz nagyon hosszú látogatás sajnos, mert 4 hét hihetetlen gyorsan elrepül, de legalább beecsöppenünk egy kicsit a hazai nyárba. És ehetünk finom, igazi otthoni pirospaprikás ételeket, LECSÓT, és pulykát. Ezek nagyon hiányoznak :) Pirospaprika van itt is, meg "csípős magyar szalámi", de ausztráliában gyártják, úgyhogy no komment. Talán csak annyit hogy az "édes" paprikától olyan csípős volt a krumplistászta, hogy csak na...

Jövő héten szerdán tehát érkezünk :)) És új munkák és új tervek várnak, amikor visszajövünk :)

Hétköznapok, 1. rész

Na nézzük csak, mi is történt, mióta utoljára jelentkeztünk... Elég sokminden, szerencsére. Összefoglalva zajlanak a hétköznapok, munkával, iskolával és a többi, lassan megszokássá váló dologgal.

Roli továbbra is sok műszakot kap szerencsére, én pedig munkát keresgéltem. És végre sikerrel jártam: múlt héten ezdtem egy új helyen. Szintén kávézó, de a profil jelentősen különbözik az előző helytől. az a helyzet, hogy kívülről nem tűnik forgalmas helynek (pedig nagyon is az!), így ebben a hitben mentem be és adtam le önéletrajzot a managernek, ahogy, bár nem a kevlsnek tűnő munka miatt, de sok másik  helyen is. Jártam vagy 6-8 helyen, ami már alapjában véve is nagy előrelépés volt számomra, mert ilyet nem mertem volna megcsinálni ezelőtt, az biztos. Most viszont már-már rutinná vált :) És az is, hogy kijelentsem, persze, hogy tudok kávét főzni, miözben nem is annyira. Hihetetlen egyébként, hogy ez mekkora egy kávéivó nemzet... az utcán reggelente alig látni olyan embert, akinek a kezében ne lenne TakeAway kávé, és amúgy is, a kávézók mindig tele vannak. Pont ma délután jártunk egy újban (nekem új legalábbis) pár osztálytársammal, ahol "kenguru bögrében" kaptam a kapucsínót olvasztott (valódi tej)csokival csíkozva a tetején, és kicsi finom csokidarabkával kísérve, szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy kávézom, ebből a szempontból (is) ugyanis imádnivaló ez a város. De visszatérve a munkára: teljesen ideális a hely, átmenetileg persze, mert nem tervezek pincérnő lenni egész ittlétünk alatt, ahogy Roli sem akar kávézóban maradni örökre. 10 percre van itthonról gyalog, nappali műszakok vannak csak, hétvégén is, és még suival is össze tudom hozni, így hétköznap is tudok dolgozni párszor. A fizu nem jó, viszont sok előnye van. LEginkább az, hogy van :) Egy fizetés ugye itt sem kimondottan elég...Az önéletrajz leadáson kívül egyébként nagyon rámenősnek is kell lenni, és határozottnak kell tűnni, amivel néha akadnak gondjaim, de csak átvészelem valahogy. Ha azt mondják: oké, majd hívunk, az azt jelenti, hogy nem fognak. Lusták hozzá, vagy én nem is tudom, de az előző helyet is úgy kaptuk meg, hogy ketten jártunk a nyakára a tulajnak, hogy legyen már valami, na! És lett :) És most is lett. 3szor mentem be összesen, és igazán úgy tűnik, ez a taktika. Nem könnyű a munka (mert sosem használtam kőkorszaki kasszagépet, sosem vettem föl rendelést és adtam le a konyhának, sosem törölgettem asztalt és cipeltem tényérokat), de kaptam egy esélyt és igyekszem nagyon :) A suli is ilyesmi profil, a kedd esti étterem gyakorlat órákon ilyesmit csinálunk, szerencsére vendégeink nem nagyon voltak még. A suli üzemeltet 3 éttermet, ahol a szakácsok diákok, a shef persze tanár, de az ételt is diákok szolgálják föl, a kasszát és a bárt is (tanári felügyelettel ugyan, de) diákok csinálják, úgyhogy szerintem életre nevelésben profi az intézmény. Múlt héten besegítettünk egy vendéglátós osztálynak, mert ki volt adva a legnagyobb étterem, valami üzleti vacsorára, vagy mire, 60 vendéggel, beszédekkel, 3 fogásos kajával. Szerencsére én jó feladatot kaptam (ha leszámítjuk az idegbeteg shef-et akivel kellett tartanom a kapcsolatot), a konyha és az étterem között szaladgáltam, jelentettem az időt, mikorra mi kell, ilyesmit. Érdekes volt tapasztalatnak. Ezen a héten pedig csak úgy csináltunk, mintha lettek volna vendégek, mert a szakácsoknak is gyakorolni kell ugyebár. Mi játszottuk a vendéget, aki leadja, a picért, aki felveszi a rendelést, és mi voltunk a bárban is. Én kávét főztem egész este, meg mocktail (alkoholmentes koktél)-okat gyártottunk. És persze ,egettünk minden fogást, amit "rendeltünk". A végén beütöttük a kasszába (tréning módban), eltakarítottunk, bezártuk a bárt, és vége.... délután 5től 10ig van ez az óránk, tényleg érdekesebb, mint először gondoltam, de lehet hogy csak a vacsora része miatt érzem így :)

Az iskolánál maradva, a tanítási módszer egészen más, mint nálunk, ami persze abból is adódik, hogy ez egy másféle rendszer. TAFEek hívják, ami egy spec. ausztrál dolog, állítólag sehol máshol nincs: átmenet valahol a középiskola és az egyetem között, és a 2.5 éves képzés végén egy kb nálunk régi rendszer szerinti főiskolai papírt ad. Mindenesetre abszolút gyakorlat orientáltan működik az egész, nincs olyan, hogy most le kell ülni és bemagolni X könyvet meg X diasort az óráról. Szinte csak beadandókkal mérik a tudásunkat, és (sajnos) elég gyakoriak az open-book tesztek, ami "rendes" oktatáshoz szokott embernek elég furcsán hangozhat. Minden, de tényleg minden óra abszolút arról szól, ami a munkahelyen vár (vagy kellene legalábbis) az emberre. Nagyon értékelik itt az embert mint munkaerőt - azt hiszem, eről már írtam, de az állam (itt Victoria különösen) nagyon sok kampányt és oktatófilmet készít, pl. munkahelyi balesetekről + hogyan előzhetőek meg, biztonsági előírásokról, tűzvédelemről (pl ma néztünk egyet, én nem is tudtam hogy vagy 6 féle tűzoltókészülék létezik és minegyiket másra kell használni), kampányolnak az ittas vezetés ellen, és még a TVben is vannak ilyen reklámok! Megpróbálok belinkelni párat, érdekességként.

Ez pl. elég durva... hatásos: http://www.youtube.com/watch?v=7LTpl5QTa9M&NR=1

Ez aranyos (hogy emeljünk súlyt biztonságosan): http://www.youtube.com/watch?v=MhGUkWAA9WM&feature=fvw

Ez pedig szintén egy nagyon kemény, az ittas vezetésről (csak erős idegzetel nézzétek): http://www.youtube.com/watch?v=v81iowTcPJ8 - ez az egyik legkiemeltebb téma, ami ellen küzdenek, így a kampányokat is nagyon keményre tervezték.

...

Ja, és állandóan "kirándulásokra" megyünk. Ma pl. a helyi Békéltető Testületben jártunk, megnéztünk egy ügyet - ez is egy beadandó volt, le kellett írni mindenfélét róla. Két hete pedig megvolt az eddigi legaktívabb, eeménydúsabb iskolahét: hétfőn "Race Around Melbourne" - csapatverseny: meg kellett találni a különböző rendezvényhelyszíneken elhelyezett ellenőrzőpontokat, leírás alapján. Érdekes volt, pláne hogy a csapatunkból mindneki nemzetközi diák.. :D Azért megcsináltuk. Aztán kedd: egész napos kirándulás a Yara Valley-be, ami nagyon híres a borászatairól, a borairól önmagukban, meg turisztikailag is jelentős rész - pláne rendezvényszervezői szempontból nagyon fontos. És gyönyörű... igazi vidék, bár koalát meg kengurut még mindig nem láttam. Azaz kengurut igen, de csak az állatkertben, merthogy ott is van pár bérelhető rendezvényhelyiség, így oda is ellátogattunk. Sajna az állatokra nem volt idő :( 4 busszal ment az egész évfolyam, 2 ment a völgybe, 2 meg egy félszigetre. Amúgy az egészet felsőbbéves hallgatók szervezték, erre kapnak jegyet. Szerintem ügyesek voltak. Mindenhol (é. 4 helyszínen) ott voltunk időben, mindenkit fölvettünk és letettünk rendesen, stb. Az egész túra szakmai dolgokra volt kihegyezve, és nekünk is beadandó volt - írnunk kell egy helyszínről egy részletes bemutatót, pl milyen rendezvények vannak általában, milyen a felszereltésgük, mozgássérült elérés, catering, ilyesmik. És hát bort is kóstoltunk. Ezt még az sem árnyékolta be hogy közben kaptunk egy jó 10 perces jégesőt... Aztán szerdán megvolt az első itteni konferencia-részvételem: ISES - egy nemzetközi professzionális rendezvényszervezőket tömörítő szervezet tartotta az ezévi diákkonferenciáját, az Ethihad Stadium-ban, ahol a foci van mindig. Elképesztően nagy standion, és körben rendezvényheyiségek vannak, igazán néznivaló kilátással. Egyik oldalon a hatalmas focipálya, másikon a kikötő... Az osztály társaság egészen összerázódott már, csökkennek a nemzetek közti különbségek, azt hiszem. Szóval érdekesen zajlik az iskolás élet, újra.

Ennyit hát (egyelőre) az iskoláról, munkáról mára. :)

Üdv / puszi minden kedves, még mindig kitartó olvasónknak!

(U.i: új képek a Picasan. -- jobb oldali menü, képeink)

Előzetes

Csak tájékoztatásul: bejegyzés folymatban. Összegyűlt megint sok esemény, úgy tűnik nem megy ez a sokszor írunk keveset dolog. Úgyhogy inkább ritkán írunk sokat. Még ma felkerül, nézzetek vissza! :) ÉS nagyon szívesen látjuk a megjegyzéseket, plusz hír emaileket mindenkitől otthonról! -

Még egy kis türelem... lemaradtunk :( De hamarosan!

Hm,hm...

Nos, újra jelentkezem. Megint én, mert Roli állandóan dolgozik. Sajnos meg kellett állapítanunk, hogy lecsengett a fagyiszezon, így az én beosztásomat jelentősen lecsökkentették. Most munka után kutatok, mert ez így nem lesz elég. Azért itt sem lehet egy fizetésből kényelmesen meglenni sajnos :)

A sok elfoglaltságtól eltekintve nagyon jól telnek a napjaink mostanában. Bevezettünk egy új rendszert. A szülinapom óta -azaz már túlvagyuk a második ilyen alkalmon- elhatároztuk, hogy minden héten egy napot legalább együtt töltük Rolival, mert különben csak éjszaka találkozunk... akkor vacsi aztán alvás. Túl sokra nem lehet ezzel menni. Viszont ezzel az egy nappal, ami közös szabad, beiktathatunk egykis kirándulást, egykis vacsit, ezt meg azt. A szülinapom ünneplése szintén jól sikerült, bár csendesen, de jól. A tortával kezdődött, amit én sütöttem. :) Jó lett, tényleg: répatorta volt, csak ajánlani tudom mindenkinek! És kaptam egy gyönörű rózsát... Aztán időhiány miatt csak 2 nappal később, de elmentünk egy étterembe. Egy dolog, amit nagyon szeretek Melbourne-ben, hogy akármilyen éttermet megtalálhatsz. Van egy út, hol pl. csak (illetve zömmel) olasz éttermek vannak. Mindig fullon persze. Melbourne egyébként híres az éttermeiről, azt mondják, ha az év 365 napján étteremben eszel sem tudsz mindegyikbe eljutni. Aztán van egy másik út, ahol mindenféle: thai, görög, libanoni, török, vietnámi, olasz, stbstb van. Lebicikliztünk erre a bizonyos útra, és séta közben csak úgy random dötöttünk az egyik török mellett. Hát jól tettük, mert szenzációs volt. Most csütörtökön megint ott vacsoráztunk. Elvitelre kértük, mert a beülős étterem rész nem túl olcsó, de az ízélmény ugyanaz volt. Végre ettem humuszt - Roli már sokszor próbálta elmagyarázni, milyen, de most a tapasztalatom is megerősítette, hogy finom. És a saláta, és a húsmennyiség, amit kaptunk, tényleg remek volt! És mielőtt elfelejteném: vacsi előtt megnéztük a híresneves Victoria Market-et (piac és egyben turista célpont), ahol valóban nagyon olcsó a zöldség-gyümölcs. Olyan Nagycsarnok jellegű, csak más nyelven kell kérni a dolgokat és kissé más a kínálat. A bolti áraknak kb egyharmadáért lehet vásárolni, így végre bekerült az étrendünkbe a saláta és gyümölcs :) :) Az eperszezonnak lassan vége, de azért lehet még kapni olcsón - amellett, hogy már beköszönt a körte és a szőlő is. Furcsa ez a kettősség, de nagyon is élvezhető! Tulajdonképpen nem tudom, mikor mi érik itt, ebben a változékony időben - olyan, mintha mindennek egyszerre lenne szezonja... A piac után pedig kipróbáltuk a másik híresneves dolgot, amit már régóta szerettünk volna: az INGYENES városnéző buszt. Tömve volt persze ez is, pedig még az idő sem volt valami jó. Tesz egy jó nagy kört a városban, itt-ott megáll 5 percre, és mindenhol soksok információt mond. Már tudjuk pl, hogy Melbourne-t Mr Batman alapította... azt hittem, viccel a sofőr, amikor először mondta. De van itt Batman Hill, Batman park, Batman street, minden, ami Batman. A denevérről jut eszembe, elképesztő méretű denevérek élnek errefelé. Kicsit utánanéztem, és ha nem tévedek, az itt élők a "szürkefejű repülő rókák", szárnyfesztávolságuk átlagosan 1 méter fölött (!) van, a súlyuk akár 1kg is lehet, és 15 évig is élhetnek...olyanok éjszaka, mintha tényleg denevéremberk lennének, ahogy átsuhan fölötted egy-egy árnyék...félelmetes.

A denevérek mellett volt még egy állatos élményünk. A turistabusz letett minket egy bevásárlóközpontnál, ahol láttuk kiírva, hogy Raptor-show. Érdekesen hangzott, hát megnéztük. Elképesztően jó volt ez is. Egy pasi jelmezben mászkált 2 "idomárral", de nem ám akármilyenben! A raptornak (akit néven szólítottak: Hewee) rezgett a bőre, ahogy lépkedett, mozgott a szeme (pislogott egész pontosan) , hangja, és szaga volt. Forgattunk egy kisfilmet Roli főszereplésével róla: http://www.youtube.com/watch?v=DsAuE4Re-S8 :) Nagyon aranyos volt, a gyerekek imádták. Szóval ez volt a napunk. Végre élmények, és nem csak a hétköznapi dolgok...

Az eheti események is érdekesek voltak: "kaptunk" 2 szülőt. Lakótársunk szülei jöttek látogatóba, úgy 2-3 hónapra, úgyhogy most családosok vagyunk. Gautam azóta kint alszik a nappaliban, a szülők a szobájában. A konyha mindig tele van, és már 2szer volt tele a lakás rokonokkal... érdekes egyébként ilyen közelről "igazi" indiaiakat látni, úgy értem, ők ugye idősebbek, úgyhogy tényleg olyan "igaziak". Anyuka vörös pöttyöt hord a homlokán, az apuka meg az az tipikus nagyon szigorú fajta :) Egyiket sem rossz szándékkal mondtam, tényleg! Nagyon érdekes sokféle kultúrát megismerni. Annyi különbség van, hogy hihetetlen, nem is gondolná az ember, amíg csak valaki mesél róla. Elég csak apróságokra gondolni, pl orrfújás (itt minenki szipog villamoson, buszon, suliban, konyhán... néha túlontúl bizarr módon...), vagy ölelés-nem ölelés (itt nem igazán ölelkeznek találkozáskor, pusziról nem is beszélve,mert a sokféle kultúra miat sose tudhatod, kinek mit jelent, vagy szabad-e), jelzések, ilyemsik. Amiből nagyon sokat látok, az a vietnámi kultúra, és az indiai (korea, vietmán és india viszi a vezető szerepet a bevándorlók között). Néha úgy érzem, a vietnámiaknak ingyen van az oktatás, annyian vannak... Persze más a fiatalokkal és az idősebbekkel is a helyzet, mint mindenhol.  A vietnámi dolgokkal annyira nem szimpatizálok, nagyon furcsa dolgaik vannak - hozzá kell szokni. Ők is állati közel állnak az emberhez beszélgetés közben, és ami nagyon furcsa, hogy simán elbeszélgetnek melletted a saját nyelvükön, ha többen vannak, ami ugye nem túl kedves gesztus.... Az indiaiaknál pedig érdekesség: mindig a lábadra lépnek - nem tudom, ez hogy jön és mit jelent, de néha olyanok mint az elefánt a porcelánboltban :) A vallások is változatosak itt, van minenféle. Vannak buddhista osztálytársaim, lakótársunk (Gautam) hindi, vannak muszlimok, szik vallásúak (akiket mindenki csak turbánosoknak hív), és az ország alapvetően keresztény.

Ma egyébként ANZAC Day van, holnap megint munkaszüneti nap. Az angolszász helyeken ha jól tudom, tartják ezt a megemlékező napot: itt ausztráliai és újzélandi katonákra emlékeznek, Gallipolli csata, 1. világháború. Sokat beszélnek róla mindenhol, nagyon fontos alkalom ez, úgy vettem észre. Ma megemlékezéseket tartottak a háborús emlékműnél itt a városban, ami akkora mint egy templom és egy egész park veszi körül, hogy jól kiemelkedjen...Még külön villamosokat is indítottak reggel. Erről nincsenek képeink, de kíváncsi vagyok, így lehet, hogy holnap lesznek.

Nagyon ismeretterjesztőre sikerült ez a mai bejegyzés, remélem nem untattam vele senkit! :)

Folytatás a követlező élmények után.

Nyugalomsziget

Eljött végre ez az idő is, amikor ezt mondhatom... otthonunk a nyugalom szigete lett, és nem a házidolgozat-írás gyötrelmeitől meg a nyomtató zajaitól hangos. Ezen a héten húsvéti, vagy ha úgy tetszik, őszi szünet van a suliban, így én nem mentem szinte sehova, mert sajnos nem kaptam több munkát, hiába próbálkoztam... Ráadásul viszont, Roli is kapott 2 szabadnapot, tehát legalább láttuk egymást közelebbről is :) Azért jó néha, 3-4 havonta semmit nem csinálni pár napig, vagy csak filmet nézni, tájékozódni az otthoni helyzetről, ilyesmi. A húsvéti hangulatból nekünk nem sok jutott, de legalább az otthoni történésekől merítettünk ünnep-illatot. Lakótársunk vallása hindi, így ha lett volna időnk sem biztos, hogy teleaggattuk volna a lakást tojásokkal meg csokinyuszikkal.

Az idő közben szépen elromlott, már látszik, hogy őszülünk. Ha ki is süt a nap nagy nehezen, akkor sem az a hű de erős, meleg sugarú. Többször felhős az ég, mint nem, és már nem lehet arra a megszokásra hagyatkozni, hogy délutánra úgyis meleg lesz. Állítólag novembertől nagyon szép az idő... meglátjuk. Addig még van pár hónap. Nem tudom, mennyire hihető, de azt mondják, télen néha elég keményen lehűl a levegő  éjszaka (é. akár 2 fokig!), úgyhogy talán még valami fűtés-félét is kell majd beszereznünk, mert ebben a lakásban nincs. Sőt, bár ezt már írtam, sok házon kémény sincs, itt tényleg nem akarják tudomásul venni a hideg évszakot... vagy csak jól akarnak keresni a kandalló-gyártók.

S hogy kicsit politizáljak is... Roli hetek óta abban a néhány órában amikor éppen nem alszik, vagy dolgozik, az otthoni politikát bújja. Mindenféle fórumot és hírportált olvas ezerrel, nagyon naprakész az eseményekből és várja a vasárnapot. Sajnos szavazni nem tudunk, mert egyedül a nagykövetségen lehet, ami Canberrában (a fővárosban) van. Azért rám is ragadt némi információ, nem menekültem :) De legalább tudjuk, mi történik, még ilyen távolról is. Most jóval kiélezettebbnek érzem a helyzetet, bár nem tudom, ez mennyire érezhető a hétköznapokban, hát kiváncsian várjuk az eredményt.

--- Bővítettük a képtárunkat, akit netán érdekel: Itt láthatóak. ---

E. T. haza... :)

Hosszú-hosszú idő után, újra itt vagyunk :) Remélem azért nem adtátok fel a nyomkövetést. Jó kis megpróbáltatásokkal teli időszakon vagyunk túl, van mit mesélni, és már régóta készülünk a bejegyzésre. Hát íme.

A legutóbbi bejegyzéskor Rosebud-ban laktunk még, Zsuzsáéknál, azóta kétszer költöztünk. Persze ez, gondolom már senkit nem lep meg :) Izgalmasan alakultak a dolgaink azóta, és rengeteg minden változott. Szóval 1. költözés. Már említettük, hogy vártunk egy nagyon jónak ígérkező stúdióapartmanra, mert épp felújították. Nagyon vártuk, és átmenetileg szándékoztunk csak elköltözni valahova, valami olcsó helyre. De sajnos a tulajdonosok hozták magukkal a jó magyar virtust, amit ugye úgy szeretünk... hetente hívtuk őket, és valahogy mindig "majd a következő héten lesz kész a konyha". A hely és az ár miatt kitartottunk egy darabig, de végül Roli lezárta a témát egy "kellemes" vitával. Több magyarral nem kezdünk itt szerintem.

Mivel Rosebud 3 órányi utazásra volt a várostól, és nekem elkezdődött a suli, plusz a munkát is nagyon égető volt, hogy elkezdjük, mindenképp közelebb kellett költöznünk. Találtunk egy nagyon olcsó helyet, nevezett Highett-ben. Sajnos nem a szállodában, csak egy külvárosban, úgy fél órányi vonatozásra a várostól. Lemondtunk hát a finom és bőséges vacsorákról, amiket Zsuzsa készített, és melegszendvicsre váltottunk. Meg sok sok lakótársra, mert hogy ebben a házban eleinte 6-an, majd 10-en lettünk. A working holiday vízummal jövő utazós-dolgozós lányok kettesével cserélődtek, de a 6 indiai fiú állandó volt. 3 hálószoba, 1 nagy nappali, 1 emelet. Nagyon jófejek voltak a lakótársak, a fiúk minden este főztek (én már egész rosszul éreztem magam, mert sose volt időm/keret rá), igaz, mindig ugyanazt: chilit. Ráadásul olyan erősen, hogy pár falatnál többet nem lehetett belőle megenni fél liter víz bevitele nélkül, de finom volt, és új ízélmény. Ja és persze a fiúk minden este (éjjel, hajnalig) buliztak, vagy legalábbis bömbölteték a zenét, és nagyon nem zavartatták magukat, hogy más is van ott, aki esetleg szeretne pihenni. Szóval így ment ez, de a társaság jó volt, tényleg. Csak két kép, mutatóba:

Közben megkaptuk a munkát is. Mindketten ugyanannál a tulajnál dolgozunk, Roli egy River Gauche nevű, én meg egy Calatrava nevű kávézóban. Eszméletlen sütiket árulunk... gyönyörűek, tényleg, és milyen finomak. Nem kóstoltuk még mindegyiket, mert ahhoz túl drágák és mi sem kapunk túl sok kedvezményt, de azért jó magyar szokás szerint néha elhozunk záráskor (ill. csak Roli, mert mi 0-24esek vagyunk). Én meg zömmel fagyit árulok. És kávét, sütit, milkshake-et, jeges kávét/kakaót, stb is. Már jól belejöttünk az érintőképernyős regiszterbe, kasszázásba, kiszolgálásba, és fagyi-kanalazásba. Ez utóbbi érdekessége, hogy nem lehúzott 40gr-os gombócokat adunk, hanem gigantikus adagokat, kanállal pakolva. Nyálcsorgatóan jól néz ki, de nagyon drága. Bár ez a szempont nem sokat számít itt az embereknek, főleg egy meleg hétvégi napon. Simán otthagynak 10-20-30 dollárokat (2-5000 ft) csak fagyira, és akkor a kávét meg a sütit (a tortákból 1 szelet $8.50= 1500ft) nem számoltuk. // Roli már teljes munkaidőben dolgozik, heti 1-2 szabadnappal, úgy tűnik megszerették szerencsére :))) És igazuk is van! Én meg hétvégente megyek csak, mert a suli teljes "munkaidős" elfoglaltságot igényel, viszont akkor sokat vagyok: szombatonként 13-14 órát, éjjel 2ig, vasárnap meg 8-10 órát, forgalomtól függően. És hétfőn újra suli, szóval kemény kiképzés. Fáradtak vagyunk mindketten, de mostmár legalább látjuk az eredményét a munkánknak. Vettünk két biciklit, jópár hétig azzal jártunk (persze a kötelezően viselendő sisakkal együtt), de szerencsére itt az új helyünkön majdnem a háznál áll meg a villamos, ami letesz engem a sulitól, és mindkettőnket a munkahelytől 5 percre. Fizetés kéthetente... nem tudom, nálunk miért nem vezetik ezt be, sokkal nagyobb biztonságot ad, hogy csak 2 hétre kell beosztani a pénzedet...ha bármi történik, kaja nélkül 2 hetet még simán ki lehet bírni, de 1 hónapot?! :D A munkahelyünk egyébként a Yara folyó déli partján van, állati előkelő helyen, minden turista megfordul ott, és végig éttermek, kávézók, ... Southbank-nak hívják (déli part) nemes egyszerűséggel.

Az új lakóhelyünk pedig egy északi városrészben van. Highett-ből el kellett jönnünk, bizonyos tulajdonosi válóperes galibák miatt, eladják a házat. Jött a rendőrség és mondták hogy akkor van 1 hetünk, utána cserélik a zárat. Jó, azért nem csak egyszer jöttek, nem volt ilyen egyszerű, de a lényeg ez. Föladtunk egy hirdetést azon a weboldalon, ahol mindenki keres/kínál szállást, és fölhívott minket egy indiai srác, aki abba a suliba járt ráadásul, ahova én most. És itt vagyunk. 2 hálószobás lakás, nyugodt környék, tiszta otthon, jó közlekedés, és remek ár. Szerintem nem is kell több. Mára ennyi.

Még csak annyi, hogy június 21-én jövünk haza, előreláthatólag 1 hónapra.

Folytatás következik.

Hail Thunder Storm in Melbourne causes Damage & Flooding

Óriási jégeső volt két hete itt Melbourne-ben. Mi éppen dolgoztunk egy pillanat alatt zajlott le az egész, összesen 18 percig tartott, ilyet még az itteniek sem láttak...
Virág mh.-ét a Crown Casino nál is lehet látni benne.

http://www.youtube.com/watch?v=8sK5G-vpo1Y