Virág és Roland Rainbow Beach

2010. március 26., péntek

E. T. haza... :)

Hosszú-hosszú idő után, újra itt vagyunk :) Remélem azért nem adtátok fel a nyomkövetést. Jó kis megpróbáltatásokkal teli időszakon vagyunk túl, van mit mesélni, és már régóta készülünk a bejegyzésre. Hát íme.
A legutóbbi bejegyzéskor Rosebud-ban laktunk még, Zsuzsáéknál, azóta kétszer költöztünk. Persze ez, gondolom már senkit nem lep meg :) Izgalmasan alakultak a dolgaink azóta, és rengeteg minden változott. Szóval 1. költözés. Már említettük, hogy vártunk egy nagyon jónak ígérkező stúdióapartmanra, mert épp felújították. Nagyon vártuk, és átmenetileg szándékoztunk csak elköltözni valahova, valami olcsó helyre. De sajnos a tulajdonosok hozták magukkal a jó magyar virtust, amit ugye úgy szeretünk... hetente hívtuk őket, és valahogy mindig "majd a következő héten lesz kész a konyha". A hely és az ár miatt kitartottunk egy darabig, de végül Roli lezárta a témát egy "kellemes" vitával. Több magyarral nem kezdünk itt szerintem.
Mivel Rosebud 3 órányi utazásra volt a várostól, és nekem elkezdődött a suli, plusz a munkát is nagyon égető volt, hogy elkezdjük, mindenképp közelebb kellett költöznünk. Találtunk egy nagyon olcsó helyet, nevezett Highett-ben. Sajnos nem a szállodában, csak egy külvárosban, úgy fél órányi vonatozásra a várostól. Lemondtunk hát a finom és bőséges vacsorákról, amiket Zsuzsa készített, és melegszendvicsre váltottunk. Meg sok sok lakótársra, mert hogy ebben a házban eleinte 6-an, majd 10-en lettünk. A working holiday vízummal jövő utazós-dolgozós lányok kettesével cserélődtek, de a 6 indiai fiú állandó volt. 3 hálószoba, 1 nagy nappali, 1 emelet. Nagyon jófejek voltak a lakótársak, a fiúk minden este főztek (én már egész rosszul éreztem magam, mert sose volt időm/keret rá), igaz, mindig ugyanazt: chilit. Ráadásul olyan erősen, hogy pár falatnál többet nem lehetett belőle megenni fél liter víz bevitele nélkül, de finom volt, és új ízélmény. Ja és persze a fiúk minden este (éjjel, hajnalig) buliztak, vagy legalábbis bömbölteték a zenét, és nagyon nem zavartatták magukat, hogy más is van ott, aki esetleg szeretne pihenni. Szóval így ment ez, de a társaság jó volt, tényleg. Csak két kép, mutatóba:


Közben megkaptuk a munkát is. Mindketten ugyanannál a tulajnál dolgozunk, Roli egy River Gauche nevű, én meg egy Calatrava nevű kávézóban. Eszméletlen sütiket árulunk... gyönyörűek, tényleg, és milyen finomak. Nem kóstoltuk még mindegyiket, mert ahhoz túl drágák és mi sem kapunk túl sok kedvezményt, de azért jó magyar szokás szerint néha elhozunk záráskor (ill. csak Roli, mert mi 0-24esek vagyunk). Én meg zömmel fagyit árulok. És kávét, sütit, milkshake-et, jeges kávét/kakaót, stb is. Már jól belejöttünk az érintőképernyős regiszterbe, kasszázásba, kiszolgálásba, és fagyi-kanalazásba. Ez utóbbi érdekessége, hogy nem lehúzott 40gr-os gombócokat adunk, hanem gigantikus adagokat, kanállal pakolva. Nyálcsorgatóan jól néz ki, de nagyon drága. Bár ez a szempont nem sokat számít itt az embereknek, főleg egy meleg hétvégi napon. Simán otthagynak 10-20-30 dollárokat (2-5000 ft) csak fagyira, és akkor a kávét meg a sütit (a tortákból 1 szelet $8.50= 1500ft) nem számoltuk. // Roli már teljes munkaidőben dolgozik, heti 1-2 szabadnappal, úgy tűnik megszerették szerencsére :))) És igazuk is van! Én meg hétvégente megyek csak, mert a suli teljes "munkaidős" elfoglaltságot igényel, viszont akkor sokat vagyok: szombatonként 13-14 órát, éjjel 2ig, vasárnap meg 8-10 órát, forgalomtól függően. És hétfőn újra suli, szóval kemény kiképzés. Fáradtak vagyunk mindketten, de mostmár legalább látjuk az eredményét a munkánknak. Vettünk két biciklit, jópár hétig azzal jártunk (persze a kötelezően viselendő sisakkal együtt), de szerencsére itt az új helyünkön majdnem a háznál áll meg a villamos, ami letesz engem a sulitól, és mindkettőnket a munkahelytől 5 percre. Fizetés kéthetente... nem tudom, nálunk miért nem vezetik ezt be, sokkal nagyobb biztonságot ad, hogy csak 2 hétre kell beosztani a pénzedet...ha bármi történik, kaja nélkül 2 hetet még simán ki lehet bírni, de 1 hónapot?! :D A munkahelyünk egyébként a Yara folyó déli partján van, állati előkelő helyen, minden turista megfordul ott, és végig éttermek, kávézók, ... Southbank-nak hívják (déli part) nemes egyszerűséggel.
Az új lakóhelyünk pedig egy északi városrészben van. Highett-ből el kellett jönnünk, bizonyos tulajdonosi válóperes galibák miatt, eladják a házat. Jött a rendőrség és mondták hogy akkor van 1 hetünk, utána cserélik a zárat. Jó, azért nem csak egyszer jöttek, nem volt ilyen egyszerű, de a lényeg ez. Föladtunk egy hirdetést azon a weboldalon, ahol mindenki keres/kínál szállást, és fölhívott minket egy indiai srác, aki abba a suliba járt ráadásul, ahova én most. És itt vagyunk. 2 hálószobás lakás, nyugodt környék, tiszta otthon, jó közlekedés, és remek ár. Szerintem nem is kell több. Mára ennyi.

Még csak annyi, hogy június 21-én jövünk haza, előreláthatólag 1 hónapra.

Folytatás következik.

2010. március 20., szombat

Hail Thunder Storm in Melbourne causes Damage & Flooding

Óriási jégeső volt két hete itt Melbourne-ben. Mi éppen dolgoztunk egy pillanat alatt zajlott le az egész, összesen 18 percig tartott, ilyet még az itteniek sem láttak...
Virág mh.-ét a Crown Casino nál is lehet látni benne.

http://www.youtube.com/watch?v=8sK5G-vpo1Y

2010. február 3., szerda

Bogárklandok 3 + érdekességek

Örömmel jelentem (és egyben részvétemet szeretném kifejezni, és kitartást kívánok a hólapátoláshoz otthon), hogy hétvégén beköszöntött a nyár. Újra. Eddig valóban nem volt nagy meleg, az idő hirtelen hatalmas változásokat produkált, de igazi meleg azt az ominózus 43 fokot leszámítva nem volt még. Most is fújdogál a szél, de ez inkább csak jó, így legalább életben lehet maradni az utcán is:) Egyébként mindenhol légkodi van, aminek az ilyen fokú használatát én nagyon nem támogatom... A vonaton egyenesen hideg van (é. kint 30-32, a vonatokon 20°C), és vicces, hogy az épületbe belépve föl- illetve az utcára lépve le kell venni a pulóvert. Szóval én inkább megsülnék, azt hiszem. Általában csodálkozva hallom a híradóban, hogy milyen meleg volt aznap.

Szombaton Roli (én szabadságon voltam) ismét kipróbált egy vásárt, itt Rosebud-ban az általános iskolában. Egész jól sikerült! Leszámítva hogy szegényem 1 órát gyalogolt reggel 6kor oda, és 1 órát délután a 35 fokban haza. A következőt is kinézte már, most vasárnap megyünk, szintén itt helyben lesz valami esemény. Ezután még volt ereje egy kiránduláshoz is. Nem tudtuk kihagyni, mert múlt hétvége óta vágytuk rá megint. Zsuzsáék akkor elvittek a nyílt óceánhoz. Igaz, pont apály volt (ld. képek), de akkor is gyönyörű volt. Ott láttuk a pelikánokat is. A drágáim ott ácsorognak a parton és pózolnak :)


A madarak egyébként hihetetlen gyönyörűek errefelé. Kakadukat (fehér tollú-piros hasú, és fehér tollú, sárga tarajos) minden nap látni, nem is beszélve a papgájokról, a hosszú lábú nagy csőrű kócsag szerű szépségekről, és így tovább.... Szóval ismét elmentünk az óceánhoz. Fél óra volt busszal. Az a morajlás, azok a hullámok, hihetetlenek voltak! Úszni lehetetlen volt a vízben, viszont mindenki ugrált a hullámokban. Kicsit veszélyes is volt azért, mert olyan erősen sodort a víz, hogy végighúzott a homokon is, mire megfeneklettünk :) Aztán meg persze befelé is húz... A képen lévő faház a vízimentő állomás egyébként, figyelnek, ha baj van, jönnek. Elvileg legalábbis :P

A nyelviskolám pénteken véget ér, már nagyon várom :) Jó volt, de nagyon monoton már, mert semmi másra nincs idő emellett. A munkát is nagyon szeretnénk már elkezdeni.

Végül pedig, gyűjtögettem néhány furcsa/vicces/érdekes dolgot.
  1. mindenki bal oldalon áll a mozgólépcsőn... (meg lehet szokni hamar, de az elején nagyon mókás volt, ugyanez a járdán is ugyebár) , és tűzriadókor melyik oldalon kell lemenni a lépcsőn? :)))
  2. az emberek sportcipőben szaladgálnak, miközben öltöny/kosztüm van rajtuk...
  3. sportgyaloglás!! szépen fölöltöznek sportruhába, sportciőbe, iPod a kézbe, és izzadásig sétálnak... valószínűleg azért, mert máskor eszükbe sem jut gyalog menni sehova. Mindenki kocsival jár. Egyszemélyes garázsajtót még nem láttam.
  4. Aki viszont mégis gyaloglásra "vetemedik", általában mezítláb teszi :) Még a buszra is fölszállnak egy szál fürdőnadrágban, papucs nélkül.
  5. A buszon/vonaton egyébként ki van írva, hogy ne szemetelj, ne egyél/igyál, ne beszélj csúnyán, és! ne tedd föl a lábad az ülésre. Ezért is megbüntethetnek.
  6. A legtöbb háznak nincs kéménye. De minek is lenne? Amin van, valószínűleg kandalló miatt van. 
  7. A muskátli ugye megszokott növény nálunk is. Itt is az, csak itt a földből nő... 
  8. És végül az egyik legfurcsább "bolondság": "chicken salt", azaz csirke ízű só. Mindenre ezt szórják, én tulajdonképpen nem sok értelmét látom, de ízlésről ugyebár nem lehet vitatkozni. 
Egyelőre ennyi a gyűjtemény, még kiegészítem később :)
És jelentkezünk.

Képek az eddigiekről itt!

2010. január 28., csütörtök

Rövid kihagyás után...

Rövid kihagyás után újra itt vagyunk.Megint én írok, mert nekem több időm van mint Virágnak. Most már nem csak a sulibajárás a feladat hanem intenzíven keresünk egy helyet ahol külön lakhatunk, és közelebb van a városhoz. Ugyanis kaptunk egy munka ajánlatot, és úgy néz ki mind a ketten egy helyen dolgozhatnánk (bővebben majd később) Előbb legyen meg a lakás, mert hogy ez volt a feltétele hogy dolgozhassunk. Sajnos szegény Virágnak, (meg mostanában nekem is) napi 3 órát oda és ugyanennyit vissza kell hogy utazzunk Melbourne-be, merthogy újra itt lakunk RoseBud-ban a félsziget végén.
A város csodálatos, az idő most nem annyira, olyan 20 fokok vannak csak:) és fúj a szél mindig.
Jan 26 án "Australia day" volt, mint nálunk aug.20-a. Mindenki meg volt őrülve, és dugó volt mindenütt.
Ja és azt elmondanám, hogy ha nálunk ennyi magyar zászlót lengetnének, meg raknának ki kocsikra, motorra stb. akkor már rég el lennénk könyvelve mint nacionalisták. Fúj undorító, hogy lehet ennyire szeretni az országukat, nem is értem... Illetve igen, egy pár példa hogy miért lehet szeretni ezt az országot:
-mert a buszon, metrón ha valakivel szemben ülsz az megkérdezi hova mész, hogy vagy, hogy érzed magad itt Ausztráliában, és vad idegenül sok szerencsét kíván.
-mert mindenki megköszöni a buszon, amikor a sofőr kinyitja az ajtót és leszáll
-mert a buszos letesz ott is ahol nincs megálló és bevárja a csatlakozást!
-mert mindenki kedves és azt mondja hogy nem is akar máshova menni innen, mert imádja a saját országát
-mert mindenki tud dolgozni aki akar, szóval van munka
-a közértekben nem lohol a biztonsági őr a nyakadban és nem néz potenciális tolvajnak.
-szóval mert az emberek nincsenek megkeseredve!

2010. január 22., péntek

Helló Világ

Mindenekelőtt szeretném megköszönni rendszeres olvasóinknak a figyelmet és örülök hogy egyre többen vagytok kíváncsiak ránk!
Pár nap kihagyás után újra itt vagyunk. Hát akadályok itt is vannak. A legutóbbi bejegyzésünk óta arra vártunk hogy végre megküldjék Virág bankkártyáját, hát végre megjött. Ugyanis addig nem tudunk feltölteni sem telefont, sem internetet, ezért volt e kimaradás. Csakhogy mint kiderült a kártya aktiválása után, hogy az egy Debit kártya nem Hitelkártya. Ami ugye semmire nem jó csak arra hogy az ember a fizetését levegye róla, már ha van fizetése. Nem érdekes. Kár hogy nem figyeltek oda amikor mondtuk hogy mire akarjuk használni. Mindegy. Majd 1 hét múlva küldik a másikat. Addig is megoldjuk másképp.
Érdekességek:
1.,Nem tudom mikor fogunk mi eljutni idáig de a minap egy átlagos közértben olyat láttam, ami talán nálunk sosem lesz. Azt hittem a kijárathoz érkeztem, de csak vásárlókat látok amint a kezükben lévő dolgokat húzzák át a kódleolvasón, majd tisztességesen bedobják a pénzt egy automatába ami kiírja az árát, majd elveszik a blokkot és távoznak...no comment....
2.,Minap megálltunk egy benzinkútnál, amiről utóbb kiderült "Szomjas Tevének" hívják. Sok van belőle az utak mellett. Tankolni ugyan tudsz, de nem benzint hanem piát, méghozzá alkoholt. És még ők szolgálnak ki... (Olyan, mint egy McDrive.)

2010. január 17., vasárnap

Bogárkalandok folyt.

Jelentem megvolt a második vásár is, ... javul a tendencia, de még mindig nem jó. Azt hiszem kifejezett kézművesvásárra kell mennünk, mert ma egy olyan helyen voltunk ahol lehet hogy több ezer ember megfordult, de inkább a józsefvárosi piachoz hasonlított. Azokkal az árakkal meg nem lehet versenyezni. Amikor egy Kínában gyártott ausztráliás (egyébként jó minőségű) baseball sapka 2 dollár (kb 340 Ft.-) egy póló szintén ennyi, akkor megértem, hogy nem a kézműves dolgok érdeklik őket. Sebaj szerdán új próba, Mornington Craft Market... Ja és közben intenzív munkakeresés, (mert kezdünk kifogyni a tartalékokból) a helyi újságban. Ja egyébként szakács és fodrász hirdetésből Dunát lehetne rekeszteni. Remélem találok azért nekem valót is.
Ja még egy érdekesség a piacon láttam egy kenguru patából készült sörnyitót... elég bizarr volt. Hol vannak az állatvédők?

2010. január 16., szombat

Bogárkalandok I.

Most hogy már láttam egy lámafarmot, egy szarvasmarhacsordát, papagájokat, szökött feleségeket rajban repülni, most már kezdem tényleg elhinni, hogy ez nem az állatkert hanem Ausztrália.
Egy mai gippi-gépkocsin láttam a következő kiírást egy Aussie térképbe írva: Fuck off-We are full!! Talán ezt lassan mi is kiírhatnánk már...de megnyugtatásképpen mondom hogy a Virág sulis csoportjából csak két európai van, a többit ki lehet találni hogy milyen...szóval itt rosszabb a helyzet.
Egy rövid ízelítő az Aussie slang-ekből:
excellent-bonzer
beer-amber fluid
dog-dish licker
woman-sheilah
great-bloody

_________________________________________________

Bekapcsolódom kicsit én is ("Sheilah") az élménymesélésbe :)
Terveim között szerepel egy ausztrál furcsaságokat felsoroló bejegyzés, amihez egyelőre gyűjtöm a gondolatokat, már jó sok van! :)
Most viszont az eddigi kalandokról szeretnék kicsit írni, mert van mit és Roli csak a jelennel foglalkozik ;) Először is, hozzánk illő módon, 1 hét alatt már sikerült is elköltöznünk egyszer, bár ez közel sem volt olyan bonyolult, mint az otthoniak. Zsuzsáéknál (Roli unokatestvére) kezdtük, ők hoztak el minket a reptérről, ők mondtak el egy csomó hasznos információt az itteni létről, és ők vittek mindet először kirándulni itt Downunder-ben. Szintén velük éltünk át egy új és nagyon kellemes élményt: az ausztrál bowling-ot. Ez tulajdonképpen teljesen más, mint amit nálunk illetnek ezzel a névvel, mert ezt a verziót füvön játsszák, speciálisan súlyozott golyókkal. (Lesznek hozzá képes illusztrációk is hamarosan) Jack a fehér golyó a játékban, amihez minél közelebb kell gurítani a saját golyónkat a pálya másik oldaláról úgy, hogy a súlyok miatt a golyók nem gurulnak egyenesen. Nagyon érdekes játék, rengetegen játsszák, de jórészt idősek (édesek, látszik rajtuk, ahogy a 70 fölöttieket ez a sport élteti), mert ált. nekik van idejük arra, hogy hosszú órákig gurítgassanak...Hangulatos volt nagyon, pláne, hogy szinte minden játékosnak bemutatott minket Zsuzsa, és mindenki hatalmas mosollyal fogadott, "Nice to meet you", "welcome to Australia" és "Good luck, enjoy your time here" mondatok kíséretében...Hihetetlen, hogy itt a vadidegenek is tudnak rád mosolyogni és jóindulatú, kedves érdeklődéssel beszélgetni veled pár szót. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb, amit vártunk az országtól. Ez bejött. (A mindenkibe beleértendő a bankos manager, az ügyintéző, a bolti eladó, a buszsofőr, az iskolaigazgató, a kalauz, stbstb...)
Most Fankston-ban lakunk, ahogy Roli írta, David-nél (Zsuzsa fia), aki egyedül él(t amíg meg nem szálltuk a házát), AL nevű gyönyörű nyugdíjas verseny-agár kutyájával. Már 9 napja itt vagyunk, úgyhogy elkezdődtek a szorgos hétköznapok. Én minden nap 1 órát utazom Melbourne-be, mert hétfő óta nyelvsulim van napi 5 órában. Apropó, utazás. Rettenetesen drága a bérlet, mert nem jár nekem diákigazolvány sajnos, viszont ma jöttünk rá, miért is ennyi az ennyi. Ha csak egy napi jegyet ($9 = kb.1500Ft) vesz az ember, használhatja a vonaton (ami esetünkben kb 45 km a városig), bent a városban villamoson, buszon, átszálláskor bármilyen csatlakozáson, és természetesen visszafelé is. A bérletemmel, csak tippelve 80 km-es körzetben utazhatok bármin, bármikor, 1 hónapig a város körül. Vasárnaponként egyébként a normál árnak az 1/3-áért lehet jegyet venni, a kondíciók ugyanezek... Nagyon sokan járnak amúgy vonattal, mert itt tényleg kaphatsz valamit a pénzedért. A vonat nagyon tiszta, minden megállót bemond, kizárt, hogy eltévedj. Sosem voltam bejárós, így most nagyon tetszik a dolog :) És egyébként napi (2x)1 óra út városon belül is előfordulhatna.
A nyelviskola érdekes, hogy úgy mondjam. Első nap szabályosan rosszul éreztem magam, mert olyan volt mintha Ázsiában lennék... A társalgóban nem láttam magamon kívül nem húzottszemű embert, és kicsit ijesztőnek tűnt. Aztán megnyugodtam, amikor feltűnt néhány Fülöp-szigetek-i, Columbiai, és olasz arc, de még mindig dominál az "Ázsia-vonal".
Ma megvolt ez első vásárunk is... de valahol el kell kezdeni :) Holnap teszünk egy újabb próbát. Délután megnéztük (miután elkészült a vacsora-gulyás) a Water Festivalt, de sajnos akkora szél volt, hogy nem bírtunk megmaradni. Szinte fájt, ahogy a homokot fújta ránk a szél... voltak viszont hatalmas hullámok, utolsó erőnkig ugráltunk, igazi turisták módjára, gyorsan pár fénykép, aztán hazamenekültünk. Épp most lett vége az esti tűzijátéknak, nagyon szép volt! :)
Szóval zajlik az élet. Munkát keresgélünk (helyesebben Roli nagyon aktív, én még csak készülök rá), ismerkedünk az élettel és örülünk, hogy itt vagyunk.
És hamarosan folytatjuk!