Célállomás

Ismét megérkeztünk. A célállomás ezennel Brisbane: egész pontosan Ausztráliába való megérkezésünk egy éves évfordulóján (na jó, 1 napos eltéréssel) megint újrakezdünk. Anyagilag, és minden téren azért kicsit nyugodtabban, szinte, mondhatni ismerős környezetben, magabiztosan vetjük bele magunkat az új városba.

Az úton bejártunk Nemzeti Parkokat (aminek itt nem az a jelentése, mint nálunk, mert itt méretükből adódóan egész mások - autóút vezet át rajtuk, közben itt-ott kempingező helyek, lakókocsiparkok szabdalják a sűrű, pálmafákból és nagyon tipikus 10-20 méteres fákból álló erdők képét. Voltunk Sydney-ben is, bár csak egy délután/estére, láttuk a "kötelező" tusrista látványosságokat, ha nem is többet, de az Operaházat és a Harbour Bridge-t. Itt sikerült is az általunk a világ legdrágább parkolóházának kinevezett helyen időznünk, ugyanis figyelmetlenségünk eredményeképpen nem vettük észre, hogy az Operaház alatti 12 emelet MÉLY csigaszerkezetű parkolóban 9 helyett 35 dolláros végösszeget mutatott az automata (este 5ig van ugyanis 9/óra, utána maximum 1ig lehet maradni, és mindegy hogy fél órát, vagy 8at maradsz). A tömeg leÍrhatatlan volt, sokan mentek az előadásra is, na persze a bárokról nem is beszélve. Közben katunk egy hatalmas vihart a nyakunkba, és még egy magyar családdal is találkoztunk. A parkoló árából kifolyólag úgy döntöttünk, nem fog kiszúrni velünk, akkor maradunk amÍg csak lehet :) Addig megnéztük kicsit a kikötőt, ahol meglepően sok régi épület volt, a hÍdmászást viszont kihagytuk, miután megláttuk az árát: $200/fő....Biztosan gyönyörű, na de azért ennyiért menjenek csak inkább a sztárok.

Éjszaka Roli elvezetett még valameddig, aztán kipróbáltuk a kocsiban alvás által kapható minden "jót" - de szerencsére mivel egy több ezres (10cm-es) óriáskabóca-tömeggel ellátott erő mellett álltunk, nem tudtunk sokáig aludni. Indultunk is, aztán sajna esős nap jött, de azért strandoltunk megint egyet... megtaláltuk a Google-ön kinézett nemzeti parkot, és azt a földnyelvet, amin út megy, az egyik oldalán tavakkal, a másik oldalán az óceánnal, és a 7mérföldes beach-nek nevezett homokos gyönyörűséggel. Aznap este megint egy kalandos helyen aludtunk, valamiféle motelban, amit péntek lévén meglehetősen nehéz volt megtalálni, de azért kitartóak voltunk. Alex minden megpróbáltatást hihetetlen kitartással gyűrt le, nagyon szépen idehozott minket.

Tegnap érkeztünk meg Brisbane-be, esőben, de nagyon melegben, és egyből lakás kereséssel keztdünk, ma költözünk is :) Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy semmiféle áradással nem találkoztunk, leszámÍva azt, hogy a rengeteg folyó, amin átjöttünk, eléggé meg volt duzzadva, de a városban semmi nincs. Árvizet tehát nem, állatvilágot viszont annál inkább láttunk út közben: rengeteg kakadut, papagájokat, hosszú nyakú vÍzimadarakat, fekete hattyúkat, kookaburrákat, kengurut viszont sajnos még mindig nem (élőt legalábbis).

Közben felfedeztünk az is, hogy 1 óra időeltérés van, tehát most 9 ÓRA PLUSZBAN VAGYUNK csak a magyar időhöz képest.

Képeket teszünk fel, amint tudunk, de azért itt is egy, csak ÍzelÍtőül :)

Na csók mindnekinek, Brisbane-ből.

úton:))

Hát úton vagyunk...nem hittem hogy ez a nap is eljön... Nekem a kollegákkal előző este volt egy kis sirással egybekötött búcsúztató de túléltük:) Szerencsére Virág már mindent összepakolt az előző napokban, igy nekem csak a holmik elrendezése okozott kisebb nehézséget. Történt viszont egy elég szomorú dolog, a szobatársunk annyival sem tisztelt meg minket hogy kimásszon a két hónapja lesötétitett szobájából és elköszönjön tőlünk 1 év együttélés után, ami egyébként nem volt olyan problémás hogy ilyen megtörténhessen. Lehet hogy a csodás melbourni idő által okozott depresszió vagy a féltékenység okozta ezt a negativ változást nála, most már nem tudjuk meg. Most egy kis útmenti motelból irunk amik elég sajátosak. Ma megnéztük a világ legunalmasabb fővárosát aminek a neve Canberra. Remélem holnap Sydney-ben nem fogunk csalódni. És ha minden jól megy szombatra Brisbane-be érünk. A fák az élővilág és a környezet is kezd változni pozitiv irányban. Nagyon sok óriási fehér kakadut láttunk amik nagyon hangosak, valamint egy nyulat és egy kigyót is. Sajnos kengurut csak elgázoltakat láttunk amiből rengeteg van, de szeretnénk már élőben is látni...!! Remélem nem a kocsi alatt lesz:)

vagy mégse...

BUÉK 2011!!!!

Ausztráliai utunk lehet hogy átmegy kalandtúrába, ugyanis a jobb idő reményében holnap elindulunk a Queensland-et 50 éve nem ért óriási árvizektől súlytott területei felé. Az egyik törzsvendégem szerint aki folyami hajóskapitány, a mostani jelenség neve El Nino ami karácsony környékén éri főleg a Dél amerikai , de manapság leginkább Ausztrália Keleti partvidékét (ide megyünk) és kb 7 évente jön. Szerinte tornádó, hurrikán és egyéb szépségek is várhatók még....

Ünnepesség...

Boldog karácsonyt mindenkinek, először is :) Fülünkbe jutott, hogy szép hó esett karácsony estére, úgyhogy jót irigykedtünk is, remélem kihasználtátok e ritka pillanatot egy meghitt ünnepre.
Nálunk is lett végül karácsonyfa, rekordba illő magasságú, rettentően "élethű", 10 cm-es műfenyő. Viszont kapott szép kis dÍszÍtést, ráadásul a Jézuska megkÍsérelt még egy doboz ajándékot is betenni "alá", úgyhogy tulajdonképpen rendben voltunk. Azt leszámÍtva, hogy 24-én mindketten dolgoztunk. 25-én ROli itthon "ünnepelt", én meg már 11kor munkában voltam. Karácsonyi ebéddel kezdünk, valami 250 főre, aztán normál esti menetrend. Érdekes élmény volt, tényleg - érdekes volt szembesülni a ténnyel, hogy mennyi ember tölti (akár családdal együtt is!) a karácsonyt szállodában. Az itteni szokás szerint ugyebár a Mikulás hozza az ajándékokat, és reggel érkezik (csak azt nem tudom, akkor a Silent Night, Holy Night cÍmű dalt mivel azonosÍtják, a Frosty the Snowman-ről már nem is beszélve... :D). Korlátlan étel és italfogyasztásos büféebéd volt egyébként, ami egy-két asztalnál jónéhány üres boros, sörös és pezsgősüvegbe torkollott. A lényeg viszont, hogy furcsa volt végignézni, ahogy midneki csomagokkal megpakolva belép az ajtón, leül az asztalához, aztán amikor a rokonság többi része megjelenik, elkezdenek ajándékot bontogatni meg puszilkodni. TakarÍáskor persze szedtük össze az otthagyott üdvözlőkártyákat is, na meg pesze a csomagolópapÍr-halmazokat. Csak hogy picit érzékeltessem azt a valamit is, amihez még igazán továbbra sem vagyunk hozzászokva itt (az életszÍnvonalbeli különbséget), megemlÍtem, hogy az ebéd költsége felnőttenként 105, gyerekenként 75 dollár volt. Volt egy, vagy8fős társaság, akik ebéd után még éjjel 11ig ott ragadtak a bárban is, ettek-ittak... este számolgattuk, hogy olyan 3-4000 dollárt biztosan elköltöttek aznap. Hát merryChristmas.
A másik érdekesség a mai nap volt. Vasárnap, karácsony másnapja az ún. Boxing Day. Ledöbbentő, hogy az üzletek teljesen tele voltak, némelyik előtt (!) méteres sorok kÍgyóztak. Az ok szimplán az 50-70%os leárazásokban keresendő, amiért, úgy tűnik, mindneki megőrült itt. Nem mintha a karácsony előtti éjszaka, a speciálisan csak aznap, 24órát nyitvatartó bevásárlóközpontokban nem lett volna még hajnali 4kor is sorállás és nem lett volna éjfélkor is lehetetlen parkolóhelyet találni.
Egyébként az utolsó heti beosztásunkat kaptuk meg a munkahelyünkön, tehát lassan tényleg elkezdünk szedelőzködni. És persze még el kell tervezni ilyen apróságokat, hogy melyik esőerdőt nézzük meg út közben.....

Turistanap 2.

A mai látogatásunk helyszÍne: Melbourne Zoo. Érdekes, mert április óta minden nap elmentünk mellette, de valahogy eddig csak halogattuk, hogy be is menjünk, de tényleg megérte - 5 órát voltunk bent :)

Az egész állatkert egyébként inkább hasonlÍt egy dzsungelre, annyi fa van, hogy hihetetlen. Minden zöld, tényleg a buja természetben éreztük magunkat.  Az állat kicsit kevés volt, legalábbis úgy tűnt, bár lehet, hogy pont amiatt, hogy ekkora alapterületen, ennyi zöld között laknak. A nagymacskákat pl abszolút láblógatós napszakban csÍptük el, az árnyékban heverésztek a lusták. A puma és a leopárd nem is látszottak, valahol elbújtak a bokrokban. A madarakkal nagyon sok időt töltöttünk, annyira nagyon és annyira nyugalmat árasztanak.... Azt hiszem, a képek nagyobbik része is róluk készült. :)

A kiselefántot nem sikerült lencsevégre kapnunk ,de a kistigriseket igen, aranyosak voltak ott jól elzárva, 2 réteg üveg meg duplatripla szögesdrót meg fakerÍtés mögött. Ez itt lent, egy óriásteknős (igen, a jobb oldali), és nem, nem szobor. Életkorát tekintve még valahol az első világháború előtt születhetett.

MEgnéztük a békákat is, amiket majd Brisbane-ben nagy eséllyel találhatunk az udvarunkon, de nem volt túl sok féle szerencsére :) Lelki nyugalmam szempontjából ez kifejezetten előnyös volt.

Aztán persze ott voltak az elmaradhatatlan őshonosok: kenguruk, koalák, ééééés a WOMBAT is, aki ráadásul egy igazi túlélő: a tavalyi erdőtüzekből mentették ki. És ráadásul csak itt, Victoria államban honos.

Kezdeti ijedelmünket, hogy a milliónyi egyensapkás, iskolai egyenruhás-kalapos gyereksereg túllicitál minket állatnézésben, szerencsére eloszlatta a tény, hogy ők nem bÍrták olyan sokáig, mint mi. Sajnos nekünk is maradt még néhány rész, amit nem láttunk, de 5 óránál tényleg nem lehet többet mászkálni a napon. Ismétlem, a NAPON, merthogy ma még jó idő is volt :) Jövő héten remélem eljutunk megint a tengerpartra is.... :)

Addig is, képek a Picasan.

Zöldülünk :)

Azt mondják, a zöld az újrakezdés szÍne. Hát ennek jegyében kicsit megint megújÍtottam a blogot :)

Először is: ha a főcÍmképre kattintasz, a link egyből a Picasa oldalra navigál, ahova új képeket töltöttünk fel. Jó nézegetést hozzá :)

Szintén a megújulás jegyében döntöttünk úgy, hogy a hátralévő Melbourne-i heteinkben egy kicsit turistáskodunk, megnézzük, amiket egy jó vándor általában, illetve amikre eddig nem volt alkalmunk az elmúlt egy évben. El is kezdtük múlt héten, a Royal Botanic Garden-nel, ami egy elképesztő nyugalomsziget a város kellős közepén, az egyik legforgalmasabb villamoskereszteződés mellett. Van ott egy hatalmas világháborús emlékmű is, amint aképen látszik, meglehetősen masszÍv, nem csak egy nevekkel televésett kőtábla, ahogy nálunk szokták csinálni. A pincéjében rettentő precÍzen berendezett látogatói központ van, videó vetÍésekkel, könyvbolttal, kiállÍtással. Abban a részben pedig, ami innen látszik, az összes harcba küldött katona neve, könyvbe Írva van kiállÍtva, minden dupla oldalnak egy külön vitrint biztosÍva. Élmény volt, annak ellenére, hogy nem maradtunk sokáig - mert meg kellett nézni a tetőteraszt, amiről Roli készÍtett egy ("japán alámondásos" videót).

A Botanic Gardenbe pedig mindenképpen visszamegyünk, muszáj mgegyszeer látni az ott szabadon élő fekete hattyúkat, a kakadukat, a mocsárjáró madarakat, az esőerdő fáit.... gyönyörű volt, tényleg!

Az élményt pedig csak növelte a tény, hogy a napunkat azzal indÍtottuk, hogy lezártuk a tanulmányaimat és mindenféle hivatalos kapcsolatomat a William Angliss-szel, átutaltuk a tandÍjat az új suliba, Így már tényleg csak az utolsó simÍtások vannak hátra, hogy Brisbane-ben folytassuk :)

Alex időközben szerelőnél volt egy hétig (az argentin "ejj ráérünk arra még"-tÍpusú szakinál), minden kis apróságot megbütyköltek rajta, megkapta a vizsgáját, kötöttünk rá biztosÍtást, tehát útra kész.

A műhelyt is kipakoltuk, ami már nagyon is annak a jele, hogy elkezdük a költözködést. A nagy út valószÍnűleg január 4-én kezdődik majd, de addig még van egy-két dolgunk itt is.

Én már megmondtam a szállodában, hogy megyek, és részükről, csakúgy, mint az enyémről, nem fogadta túl nagy lelkesedés a dolgot, é. hiányozni fognak, az biztos, nagyon jó hely volt. A menedzseremtől viszont abszolút támogatást kaptam, ajánlás tehát kipipálva. Roli is hamarosan bejelenti a távozását, bár igazán nem tudom, mit fognak csinálni nélküle... Már profi baristává fejlődte magát a hónapok alatt.

Az elkövetkező hetekben tehát jelentkezünk még képekkel, ha az idő is úgy akarja, mert ma megint szakad az eső.... Komolyan 20 éve nem esett ennyit. Normál menetrend szerint már rég erdőtüzeknek meg szárazságnak kellene itt lenni. Én azért inkább a kettő közötti átmenetre szavaznék inkább, mert egyik sem az igazi. :) Na, de igazán bÍzunk már a nyárban - néha megmutatja már magát.

És közben töretlen lelkesedéssel nézegetjük Brisbane időjárását, a tömegközlekedést, képeket... Visszaszámlálás indul. Újra.

na végre

Az egyheti kilátástalan eső után, végre megjött a hideg is. Asszem nincs még egy ilyen szélsőséges város a földünkön. Nem érdekes hogy már kb.2 hónapja jó időnek kellene lenni. Hát egyvalamit nem gondoltam amikor idejöttünk, hogy az időjárással lesz a legtöbb problémánk. Mert, hogy sem a beilleszkedéssel, sem a munkánkkal, sem az albérletünkkel nincs baj, (na jó az iskolával van egy kicsi) ezt a fránya időt leszámitva. Elképesztő hogy tegnap még mindenki vietnámi papucsban meg egy szál pólóban volt, ma meg az összes vendég aki bejött télikabátban, meg sálban érkezett. Mit mondjak még... ja igen a sok esőnek köszönhetően rengeteg a szúnyog. Jelenleg 10 fok van odakinn. Isten hozott minket a melbourni nyárban! Ha valaki a beszámolóim után is kedvet kapott hogy ide látogasson, akkor annak melegen ajánlom a réteges öltözködést. A vietnámi papucsra húzzon cipőt, majd lépjen bele egy csizmába is, mert ki tudja délutánra milyen idő lesz...:))