A multikulti csapat. Jobbra Lexy Nepálból, hátul balra Wendy Dél Korea, mellette Kenza Marokkó és az egyetlen Aussie supervisor-unk Jess. És Virág hol van, joggal kérdezhetné meg bárki, hát ő csinálta a képet:) Ritkán megyünk el a csapattal mulatni, mert nem nagyon van erőnk, pláne ha másnap dolgoznunk kell. De szerencsére van a közelben egy P.J. O'Brian nevű Ír kocsma ahova át tudunk sétálni. Az itteni biztonsági őrök is nálunk kávéznak és amikor ide jövünk mindig viccesen megjegyezzük nekik a kávét amit szoktak inni. Egyébként vicces mert lassan minden törzsvendéget úgy hívunk amilyen kávét szoktak inni. Nézd jön a "Large Long Black-3 sugar", aha meg itt van a "Skinny week Latte" is. Ja és már előléptem, kávét is főzhetek és úgy tűnik nem is túl rossz amit csinálok, mert jók a visszajelzések. Ma apák napja volt, de elmaradt a szokásos roham. Bezzeg anyák napján...Na, akkor most itt én is bekapcsolódom egy kicsit, hosszú idő után. Mostanában azért nem írok, mert nincs nagyon extra mondanivalóm, Roli meg beszámol minden történésről, mielőtt én leülhetnék a géphez. Az apák napjához viszont van néhány szavam.... én ma a kávézóban dolgoztam, összesen 5 órát, de úgy éreztem, mintha egy legalább 10 órás nap lett volna. Délelőtt 10-re mentem, és egész pontosan fél 3ig meg sem álltam. Vizet inni is csak futtában volt időm, talán kétszer. Annyian voltak, hogy már délelőtt elfogytak a kistányérjaink, amiken a sütit, muffint, croissant-okat szolgáljuk fel. Volt olyan időszak, hogy egész egyszerűen nem volt poharunk. A kávékhoz talán azért volt elég, mert sokat csináltunk elvitelre, de vizet, narancslét (amit frissen facsarunk), ice chocolate-et, milkshake-et volt, hogy csak gyors kézi pohármosás után tudtunk kivinni... Folyamatosan, ragadozómadarak módjára halásztuk el a vendégek elől a megüresedő dolgokat. Egész egyszerűen elképesztően sokan voltak nálunk, pedig az utcáról betévedő ember nem gondolná, hogy ezen a helyen ennyien képesek megfordulni. A konyhán a fiúk elképesztő teljesítményt nyújtottak ma, bár a kiszolgálás jelentősen lelassult. Volt vendég, aki több, mint 1 órát várt a rendelésére, mert annyi volt.... Én azért büszke vagyok a szakácsékra, mert ma is csak ketten (+1 kisegítő) voltak, mint mindig (ráadásul a shef-ünk lábsérült, otthon kellene feküdnie még 2 hétig). És magunkra, lányokra is - mi 4en álltuk a sarat. Így hát a mai megérdemelt pihenésemet én folytatom is holnap, teljes egész napos szabadnapom lévén.... Nem emlékszem, mikor volt ilyen utoljára, és nem tudom, mikor lesz legközelebb, úgyhogy most jól kihasználom. :)
Más: külön bejegyzést akartam ennek létrehozni, de most ide bezsúfolom inkább. El vagyok ájulva az itteni virágkollekiótól. Ma láttam először gyöngyvirágot. Szép volt, bár kissé furcsa módon hosszú szár végén lógtak a harangocskák. Ezen kívül, hogy a virágok is érzékeltessék a melbourne-i "egy nap alatt 4 évszak" különlegességet, egyszerre nyílik a nálunk tavaszi ibolya és mandulafa, a május végi tulipánfa, a nyári muskátli, és az őszi, temetői virágok. Emellett persze folyamatosan érik a citrom és a mandarin a házak udvarában lévő fákon... Tényleg elképesztő, na. :)
Gratula a fotósnak!!! Az egyik legjobb parti-fotó,amit láttam. Roli, Téged pedig Melbourne összes pasija irigyelne, micsoda jó csajok!!!
VálaszTörlésNa, ezek szerint rendben van minden. Az biztos, hogy ha ott élnék, nálatok nyomnám a reggeli kávét. Bár a honi cucctól lehet, hogy az ausztrálok kiszaladnának a világból. :-)
VálaszTörlés