Nagy utazásunk, kalandjaink és küzdelmeink. Avagy: életünk Ausztráliában :)

2016. június 12., vasárnap

És kalandjaink folytatódnak!

Kedves mindenki!

Egy kicsit átveszem Babókánktól a blog Írását, mert láthatólag neki annyi dolga van (növekedni, tanulni, enni, játszani, hangoskodni stb), hogy erre már sajnos nem marad ideje.

Akinél már felnőtt egy-két gyermek, bizonyára nagyon jól tudja, mennyire lehetetlen gyorsasággal telnek a napok, és mennyire sűrűek a teendők, szinte megállás nélkül. Akinél nem nőtt még fel gyerkőc, annak pedig szeretném előre is felhívni erre a tényre a figyelmét!
Szóval megértéseteket utólag is köszönjük :)

Legutóbbi bejegyzésünk óta 2 azaz KETTŐ csodálatos hónapot töltöttünk el pici babánkkal, aki mára elképesztően jó alvó (értsd, 9-11! óra éjszakánként), ügyes fekvőtámaszozó, tündéri gügyögő és mindent tudni, tanulni vágyó nagylány lett, mi pedig olyan nagy rajongóivá lettünk, hogy el sem tudjuk már kepzelni az életünket nélküle. Boldog lett, és teljes.
És hogy hogyan telnek napjaink azóta?

Még mindig minden nap sétálunk. Nagyon szerencsések vagyunk, mert a környékünkön sok felfedezni való park van, ami ezt változatossá is teszi :)
Előljáróban Íme 2 kirándulásunk képekben, és időrendben. Azóta már Sandy-t is sokkal jobban érdeklik a fák!
Folytatás következik...

2016. április 9., szombat

éhes élet

ahogy a mondás tartja : „Két orvosom van, a bal lábam és a jobb lábam.” - hát ez bizony igy van. Egy kellemes, nyugodt séta étkezés után a környéken.

Cumizási szokásai iránt már az Egyetemi Kutató Központok is érdeklődtek.

gyors ébredés után révetegen nézzük a naplezuhantát apával a teraszon. Sajnos itt a Keleti parton nincs igazán naplemente ami nagy szivfájdalmunk.

anya vállán is nagy a nyugalom. Közben Apa befésülte a sérót a fotóhoz.

a külső ingerekre adott reakciók csökkenése miatt a Koala Viselkedéskutató Intézet munkatársai is érdeklődtek nálunk.

Új kisérlet a hajmosásra, a siker kézzel fogható.

Magyar mesekönyv: Öreg Néne Őzikéje az örök klasszikus altatáshoz hintával kombinálva most akciósan másfél óra alatt.

ja és el ne felejtsük 1 hónaposan is szép az élet:)

A sirós fotókat külön email-ben tudjuk elküldeni. Érdeklődéseket a roland.borsody@gmail.com ra kérem továbbitani.

2016. április 2., szombat

kedves látogatók

My first selfie:)

Szandra is elkezdett érdeklődni a fotózás iránt. Tegnap elkészitette élete első selfie-jét. A szeme kezd a sötétkék tartományból a világoskék felé tendálni és már egyre többet tartja nyitva.

That's one small step for a man, one giant leap for mankind.

Kisemberünk kilépett az újszülött korból és elkezdte csecsemő életét.

2016. március 20., vasárnap

egy újabb reggel virradt a paradicsomban...

tornával kezdtük a napot.

aztán kipróbáltuk az új álomba ringató hintát, ami nagy segitség lesz a későbbiekben.

"teher alatt nő a pálma"

első sétáink egyike...,

Viró kiszabadult a közeli parkba..., egy igazi férfinál persze mindig van kéznél egy kempingszék:)

Drága barátaink Roland és Noémi meglátogattak minket.

Az évek és a rutin... ma csak félig engedtem a kádat, s lám nyoma sem volt a sirásnak.

megyünk az ágyba 4 óra alvás következik...

de előtte még gyorsan napra forgunk kicsit.

és másnap...

folytatás következik ne menjetek sehova:)

2016. március 14., hétfő

Az élet úgy jó ha zajlik

a szeretet tárgya tovább lágyitja szivünket

a sűrűn kimerülő puszikészleteinket naponta többször fel kell tölteni

Sleepy Head szerencsére jó alvó éjszaka csak 2 szer ébreszt, még a felkelés sem könnyű néha

a nyugalomnak azonban gyorsan végeszakadt amikor a viz szagát megéreztük. Apának rendesen kellett küzdeni az elemekkel az első fürdetésnél. És én még azt hittem a viharos tengeren nehéz fönnmaradni. Sűrün küzdöttünk hogy ne váljunk hirtelen tengeralattjáróvá:)

mint az láthattó a nyugalom azonnal beteljesül amint az előrre fölmelegitett fürdőköpeny lágyan körülöleli. Ez nagyon jó érzés. Nem szeretjük a meztelenkedést

a csodálat tárgya napról napra tovább lágyitja anya szivét is

a pocelánbaba álomba zuhant, apa gyorsan előkapta a fényképezőgépet hogy megörökitse a pillanatot

most azt kérditek hogy érzem magam az új szüleimmel..? Van amire még nincsenek szavaim...:)

2016. március 10., csütörtök

a kórháztól a házig

...kezdeti napjaimról irok most nektek. Március 6 án 4:36 kor születtem a Royal Brisbane Hospital-ban, 3708g al és 52.5 cm hosszal. Ilyen boldog voltam az első napomon amikor megtudtam hogy jó kezekben vagyok...

...anya nagyon kimerült volt az első napokban de még igy is nagyon örült, valahányszor a kezébe vett

ellenben amikor másvalaki tette ugyanezt már nem voltam elragadtatva. Képzeljétek rajtam demonstrálták a többi baba előtt hogy kell fürdeni. Milyen buták ezek, mit gondolnak mit csináltam az elmúlt 9 hónapban...

Aztán jött az alvás, meg az alvás, na meg egy kicsit aludtam is közben.

aztán végre eljött a várva várt pillanat anya és apa kiszabaditottak.... :)))

azóta ismeretlen helyen tartózkodom. Még nem mondták el hogy hol vagyok de a lényeg hogy nagyon jól érzem magam. Ez vagyok itt én Szandra

aztán felébredtem első otthoni reggelemen. Szépen sütött a nap, anya rám mosolygott és a madárkák hangosan csiripeltek.

Kedvenc időtöltésem: nap imádó vagyok. Minden napomat imádom:) főleg ha alhatok, ám sokszor a hajamnál fogva kell magamat kirángatnom az ágyból hogy fel tudjak kelni.