Ünnepek, utolsó napok

Sikeresen túl vagyunk az ünnepek jelentősebb részén. Karácsonykor, szenteste Vonyarcon voltunk, ahol szerencsére a teljes kiscsalád jelen volt, sőt másnap még a gyereksereg (unokaöcsik és unokahúg) is csatlakozott, így remek hangulatban telt mindkét nap, és mindenkitől el is tudtunk köszönni. Persze anyukám kikísér minket a reptérre, őt látjuk még szerencsére :)

A Borsodyék-féle nagycsaládi karácsony is jól sikerült, szokás szerint sokan voltunk, és mindenkinek be kellett számolni az útról, tervekről, stb.
Ezeken túl pedig, újra itthon vagyunk, bár egyre fogy a lakás. Roli mindent el-Vaterázott, így szinte már csak a legalapvetőbb dolgok vesznek minket körül, és ma az első éjszakát tölthetjük felfújható matracon :) Remélem, beleférünk majd a súlykeretbe, bár sokat segít, hogy nem kell pulcsikat és kabátot vinni.
Holnap szilveszter...Házibuli van kilátásban, aztán magunkhoz térve véglegesíthetjük a pakolászást, és hétfőn átadjuk a lakást. Viszlát, Nyolcker!

Búcsúzkodás I.

Csütörtökön, tulajdonképpen utolsó előtti alkalommal hazamentem Vonyarcra. Sajnos csak 2 estém volt, de így is megérte :) Jó ideig utoljára zenekaron is voltam, bár nem volt az igazi...Jól megszaglásztam az igazi friss levegőt, motoroztam, és persze a sürgős és fontos fodrász-fogorvos látogatás mellett azért barátokra is jutott egy pici időm. :) Örülök ennek a 1,5 napnak is, és mostmár tényleg belátom, hogy minden nagyon fog hiányozni. Mindenképp meg kell említeni, hogy az öregedő házőrző Derrick is :(
Ma már ismét a karácsonyi vásár csípős hidegét élvezhettem egész nap, ráadásul egyedül, mert Roli gyógyuljon itthon, legalább ő legyen meleg helyen :) A folytatás egy darabig hasonló lesz: vásár és hideg, vásár és pakolás . . . Még 25 nap.

Bevezetőül

Hogyan is jutottunk el idáig...
Szeptember 12-én kezdődött a történetünk igazán izgalmas része, amikor is meglátogattuk a BNV Nyelvparádéját, és egy szerencsés véletlen úgy hozta, hogy rátaláltunk a legjobb oktatásszervező cégre :) (A részletekbe inkább nem megyek bele, de akit érdekel, szívesen elmesélem. Elég annyi, hogy)Jó sok átkínlódott, gondolkodós-szervezős-néha kétségbeesős, idegeskedős éjszaka és nappal után, végre eljutottunk odáig, hogy az összes papírunk kiutazott Bécsbe, az Ausztrál Nagykövetségre (mert persze 2009 nyara óta nem intéznek Bp-en vízumokat...), és már csak hetek kérdése volt, hogy valóban mehetünk-e. A repülőjegyeket (oda-vissza útra) már október elején megvettük, az iskolai jelentkezéseim sikeresen lezajlottak, a szállást megoldottuk, így már tényleg "csak" a vízum kérdés adott okot aggodalomra. Aztán egy nem várt pillanatban, szokatlanul rövid idő elteltével csörgött a telefon, és érkezett a hír: megvannak :D Gyönyörűen beleragasztva az útlevelünkbe.
Most tehát elkezdhetünk gondolkodni, mi is lesz valójában, amikor leszállunk a gépről. Egész pontosan január 7-én este.