2 dolgot azért meghagyok a tegnapi bejegyzésből: azt. hogy a nap summája, jó hírek, jó érzések, és 6,5 perc napsütés, mert így volt. A többit viszont törtöltem, mert nem gondoltam, hogy ilyen súlyos hangvételű lesz leírva... persze, a "kedves" érintett ismerete nélkül nehéz is elképzelni a szitut, szóval elnézést ezért!
Nincs egyébként semmiféle baj, minden megy a maga kis kerékvágásában. Folynak a dolgos hétköznapok (Roli megint vagy 7 napot dolgozik zsinórban - tényleg szeretik!), és én is 9-et a szállodában. :))) Aminek nagyon nagyon nagyon örülök - tegnap kaptam az eheti munkabeosztást, amin 7 napból 6-szor szerepelt a nevem. Dolgozom majd az étteremben is, ami külön minőségbeli változást jelent, és nagyon várom az elkövetlező heteket. Reméljük, addigra a tavasz is megjön.
Ennek a sok munkás napnak csak az a hátulütője, hogy ritkán jutunk el a műhelybe, pláne együtt, pedig nagyon mennénk már. Valahogy úgy érzem, kicsit függőséget tud okozni az, ahogy látod, amikor a ronda, koszos, szürke kagylóhéj alól előtűnik a fényes, gyönyörű felület....
E hét pénteken érdekes esemény szemtanúi leszünk, tegnap hallottam róla. Már írtunk róla, ha jól emlékszem, hogy itt mindenki (de tényleg mindenki) teljesen odavan a footy-ért. Egy-egy meccs annyira békésen zajlik áltlában, hogy európai szemmel akár még unalmasnak is tűnhet. Egymás melletti széken ülnek mindenféle incidens nélkül a két csapat drukkerei, akik egyébként mindenféle korosztály tagjai, az egészen kicsiktől a 70-80 évesekig. Egy-egy meccsnapon a villamos, amivel általában éjjel 11-kor jövök hazafelé, zsúfolásig meg szokott telni. Na szóval ilyen szokások mellé adjunk hozzá egy Grand Final záróeseményt, több ezer (tízezer?) utcákon vonuló szurkolót, zsúfolásig telt vendégltóhelyeket, óriáskivetítőket, és a BÉKÉS hangulatot... Nagyon kíváncsi vagyok! :)
Csak két képet böngésztem a tavalyi eseményről: tényleg minden korosztály ott volt!