Virág és Roland Rainbow Beach

2010. augusztus 4., szerda

Hideg,hideg,hideg!!!!!

Legutóbbi bejelentkezésem óta is hült az idő , éjjelenként a nulla fokot is csípi, ehhez jön még hozzá némi eső, meg kellemes szellő az antarktiszról, ez így együtt adja a derűt a napjainkhoz:)
A hideg annyira nyilvánvaló, hogy a munkahelyemhez közel eső egyik téren korcsolyapályát építettek, hogy az Ausztráliába érkező ídióta túristák akik azt hitték egy meleg földrészre érkeztek tudjanak legalább szórakozni, ha már nem süt a nap. Ha netalán ez még nem elég, síelni is lehet már a Melbourne közeli hegyekben - és ez mind nem vicc-még egy újzélandi túrista is kérdezte tőlem hogy mi történt itt miért van ilyen hideg.
Egyébként az élet a rendes kerékvágásban folyik. A vendég egyre kevesebb, de azért munkánk még van. Közben megvettem a gyöngyházcsiszoláshoz a gépeket, meg a kagylót, most már csak helyet kell neki keresni ahol tudom majd csinálni. Valószínűleg ez a garázs lesz majd. Egyenlőre úgy néz ki hogy a nyár nagyon messze van, szóval lesz idő nekikészülődni. Bár ezt Melbourne-ben sosem lehet tudni, lehet hogy holnap 20 fok lesz, bár úgy lenne....

2010. július 29., csütörtök

MUNKA, HÉTKÖZNAPOK

Üres frázisok helyett megpróbálok valami értelmeset írni erről a témáról. Most én írok a Virág helyett is, mert szegényem halmozza a munkákat és már itt alszik mellettem. Ma kezdett egy 4 csillagos szállodában szobaszervízzel, de majd mindent fog csinálni. Azt mondta nagyon kedvesek vele, és mivel az egészről gőze nincs, ha hibát követ el nem veszik le a fejét. Mellette délelőttönként meg csinálja a kávézót is. Úgyhogy ha jól számolom 6 órát ott, 5-öt itt...az elég sok...Én meg a szokásos napi 8 órában beballagok a munkahelyemre ahol jelenleg néha több alkalmazott van mint vendég. De már megyünk kifele a télből. Annyit alszok mint egy koala. Szerencsére jobb kedvvel jöttem vissza mert kirugták azt a fülöpszigeteki srácot aki miatt már lassan senki nem szeretett itt dolgozni, így mostmár nyugodtabbak a napjaim. Közben sikerült az adóvisszatérítésemet is elintézni így némi extra pénzhez is jutunk nemsokára. Az idő most kb. olyan mint otthon 16-18 fokok nappal. Csak az a különbség hogy ez most itt a leghidegebb hónap. Ennél csak jobb lesz:))

2010. július 27., kedd

BRASSAI fotói már a divatban is...

A világ jelenleg egyik leghíresebb divattervezőjének (Galliano) kedvenc fotósa Brassai.
Ő ihlette legújabb ruhakollekcióját is, amire joggal lehetünk büszkék... (4perc 14 sec-től)
http://www.youtube.com/watch?v=0ZjjtwxMZrU

Ausztrália választ 2010

Szeretném bemutatni hogy hogyan kellene magyarországon csinálni a választási kampányban a miniszterelnöki vitákat. Ugyanis nálunk egyáltalán nincs ilyen mostanában, mert egyik fél sem mert kiállni a nagy nyilvánosság elé megmérettetni magát. Talán mert lebuktak volna a hazugságaikkal. Ráadásul a kérdező (moderátor) nem egy elfogult valaki hanem nagy lapoknak az újságírói. Érdemes megnézni legalább az első 5 percet.
http://www.youtube.com/watch?v=mgj3FvcIVBo

2010. július 23., péntek

az északi sarktól a déli sarkig

Azért adtam ezt a címet ennek a résznek, mert hogy majdnem így igaz. A másfél napos út során 8 szor szálltunk le és föl, (jóbol is megárt a sok).Végre utazhattam Boeing 747-essel, fantasztikus volt, 10 sor ülés egymás mellett, két folyosó, emelet, a pilóta onnan vezette a gépet. Melbourne-ben olyan hideg van, hogy amikor a légkondícionált repülőből kiszálltunk úgy éreztem hogy az egész város be van légkondícionálva. (de aztán rájöttem hogy csak tél van) Így a jó magyar nyár után kicsit kontrasztos a dolog. Sajnos nappal sincs több 15 foknál. A túristák közül néhányan szintén azt gondolhatták hogy Ausztráliában csak meleg lehet valószínűleg ezért láthattunk néhány kósza túristát a váróban strandpapucsban üldögélni. Kár hogy nem láthattam az arcukon a döbbenetet amikor kiléptek a kapun.
Pihenésünk ezzel végetért, merthogy mind a ketten már holnap reggel megyünk dolgozni. Nagyon jó volt veletek otthon !!!! Köszönjük mindenkinek, és örülünk hogy mindenkivel sikerült találkozni.

2010. június 16., szerda

Ismét télből a nyárba

Igen, igen, ez még mindig a mi blogunk :) Egy kicsit kezelésbe vettem, "virágosítottam". Jól működik a téli hangulat ellen is...
Apropó tél. Ma tényleg igazi tél van itt, úgy látszik, hozzá kell szokni ehhez is. Az alaphőmérséklet önmagában nem vészes, tegnap este pl. 17 volt a városban (azért nálunk, itt a "hegyen" 3-4-5 fokkal biztos hűvösebb van), de éjszaka már látszott a lehelletünk a levegőben. Mára pedig bejött a szél, amit nagyon szépen mutat az is, hogy csukott ablakoknál ütemesen mozog a függöny egész nap és fújja a hajamat a huzat... pont emiatt, szörnyű hidegnek hat az egész lakás, különösen a fürdő, ahol az ablak teteje egy speciálisan "zseniális" kialakításnak köszönhezően csak hálóból áll egy kb. 10cm-es csíkban. A visszafelé utunkra tehát első dolgom lesz finom meleg téli pulcsikat becsomagolni, plusz vastag zoknikat és mindenféle sálat-sapkát, mert tényleg hidegebb itt a tél, mint gondoltuk.
Olyannyira egyébként, hogy néha még az ausztrálok szegények, sem tudják hova tenni ezt az időt. Sokszor éreztem már úgy, ezek itt megbolondultak :) Mert tényleg. Talán két hete lehetett, amikor már pulcsiban és dzsekiben dideregtem az utcán, nap közben - és egyszercsak szembe jött velem egy lány, rövidnagrágban és pólóban!! Azt hittem, lehidalok. Az is gyakran megesik (bár az utóbbi hidegebb napokban már nem láttam ilyet), hogy az iskolás egyenruhát (é. miniszoknyát) harisnya nélkül veszik föl a lányok... Aztán a másik szélsőség: térd alatt érő hosszú, vastag irhabundában láttam egy pasit, rendes hótaposó bakancsban, ausztrál kalapban, és kesztyűben a villamoson. Ahol eleve is fűtenek. Hát szóval így megy ez.
Sajnos követjük az otthoni híreket.... elképesztő ez az ideji áradás, nem igazán tudom hova tenni. Épp az imént láttam egy videót a felsőzsolcai áradásról, meg a miskolci tetőig elöntött Auchanról... Mindeki szerencsés aki a Dunántúlon lakik. :( És akkor nem is szóltam a jégesőről meg a viharokról és a hőségriadóról... nem tudom, mi történt az időjárással?!
Az időjárástól eltekintve, már nagyon várjuk a hazarepülést :) És milyen érdekes, hogy az embernek mindig várnia kell valamit, mikor idejöttünk, azt vártuk, most meg a hazautat. Nem lesz nagyon hosszú látogatás sajnos, mert 4 hét hihetetlen gyorsan elrepül, de legalább beecsöppenünk egy kicsit a hazai nyárba. És ehetünk finom, igazi otthoni pirospaprikás ételeket, LECSÓT, és pulykát. Ezek nagyon hiányoznak :) Pirospaprika van itt is, meg "csípős magyar szalámi", de ausztráliában gyártják, úgyhogy no komment. Talán csak annyit hogy az "édes" paprikától olyan csípős volt a krumplistászta, hogy csak na...
Jövő héten szerdán tehát érkezünk :)) És új munkák és új tervek várnak, amikor visszajövünk :)

2010. május 28., péntek

Hétköznapok, 1. rész

Na nézzük csak, mi is történt, mióta utoljára jelentkeztünk... Elég sokminden, szerencsére. Összefoglalva zajlanak a hétköznapok, munkával, iskolával és a többi, lassan megszokássá váló dologgal.
Roli továbbra is sok műszakot kap szerencsére, én pedig munkát keresgéltem. És végre sikerrel jártam: múlt héten ezdtem egy új helyen. Szintén kávézó, de a profil jelentősen különbözik az előző helytől. az a helyzet, hogy kívülről nem tűnik forgalmas helynek (pedig nagyon is az!), így ebben a hitben mentem be és adtam le önéletrajzot a managernek, ahogy, bár nem a kevlsnek tűnő munka miatt, de sok másik  helyen is. Jártam vagy 6-8 helyen, ami már alapjában véve is nagy előrelépés volt számomra, mert ilyet nem mertem volna megcsinálni ezelőtt, az biztos. Most viszont már-már rutinná vált :) És az is, hogy kijelentsem, persze, hogy tudok kávét főzni, miözben nem is annyira. Hihetetlen egyébként, hogy ez mekkora egy kávéivó nemzet... az utcán reggelente alig látni olyan embert, akinek a kezében ne lenne TakeAway kávé, és amúgy is, a kávézók mindig tele vannak. Pont ma délután jártunk egy újban (nekem új legalábbis) pár osztálytársammal, ahol "kenguru bögrében" kaptam a kapucsínót olvasztott (valódi tej)csokival csíkozva a tetején, és kicsi finom csokidarabkával kísérve, szenzációs volt. Nagyon örülök, hogy kávézom, ebből a szempontból (is) ugyanis imádnivaló ez a város. De visszatérve a munkára: teljesen ideális a hely, átmenetileg persze, mert nem tervezek pincérnő lenni egész ittlétünk alatt, ahogy Roli sem akar kávézóban maradni örökre. 10 percre van itthonról gyalog, nappali műszakok vannak csak, hétvégén is, és még suival is össze tudom hozni, így hétköznap is tudok dolgozni párszor. A fizu nem jó, viszont sok előnye van. LEginkább az, hogy van :) Egy fizetés ugye itt sem kimondottan elég...Az önéletrajz leadáson kívül egyébként nagyon rámenősnek is kell lenni, és határozottnak kell tűnni, amivel néha akadnak gondjaim, de csak átvészelem valahogy. Ha azt mondják: oké, majd hívunk, az azt jelenti, hogy nem fognak. Lusták hozzá, vagy én nem is tudom, de az előző helyet is úgy kaptuk meg, hogy ketten jártunk a nyakára a tulajnak, hogy legyen már valami, na! És lett :) És most is lett. 3szor mentem be összesen, és igazán úgy tűnik, ez a taktika. Nem könnyű a munka (mert sosem használtam kőkorszaki kasszagépet, sosem vettem föl rendelést és adtam le a konyhának, sosem törölgettem asztalt és cipeltem tényérokat), de kaptam egy esélyt és igyekszem nagyon :) A suli is ilyesmi profil, a kedd esti étterem gyakorlat órákon ilyesmit csinálunk, szerencsére vendégeink nem nagyon voltak még. A suli üzemeltet 3 éttermet, ahol a szakácsok diákok, a shef persze tanár, de az ételt is diákok szolgálják föl, a kasszát és a bárt is (tanári felügyelettel ugyan, de) diákok csinálják, úgyhogy szerintem életre nevelésben profi az intézmény. Múlt héten besegítettünk egy vendéglátós osztálynak, mert ki volt adva a legnagyobb étterem, valami üzleti vacsorára, vagy mire, 60 vendéggel, beszédekkel, 3 fogásos kajával. Szerencsére én jó feladatot kaptam (ha leszámítjuk az idegbeteg shef-et akivel kellett tartanom a kapcsolatot), a konyha és az étterem között szaladgáltam, jelentettem az időt, mikorra mi kell, ilyesmit. Érdekes volt tapasztalatnak. Ezen a héten pedig csak úgy csináltunk, mintha lettek volna vendégek, mert a szakácsoknak is gyakorolni kell ugyebár. Mi játszottuk a vendéget, aki leadja, a picért, aki felveszi a rendelést, és mi voltunk a bárban is. Én kávét főztem egész este, meg mocktail (alkoholmentes koktél)-okat gyártottunk. És persze ,egettünk minden fogást, amit "rendeltünk". A végén beütöttük a kasszába (tréning módban), eltakarítottunk, bezártuk a bárt, és vége.... délután 5től 10ig van ez az óránk, tényleg érdekesebb, mint először gondoltam, de lehet hogy csak a vacsora része miatt érzem így :)
Az iskolánál maradva, a tanítási módszer egészen más, mint nálunk, ami persze abból is adódik, hogy ez egy másféle rendszer. TAFEek hívják, ami egy spec. ausztrál dolog, állítólag sehol máshol nincs: átmenet valahol a középiskola és az egyetem között, és a 2.5 éves képzés végén egy kb nálunk régi rendszer szerinti főiskolai papírt ad. Mindenesetre abszolút gyakorlat orientáltan működik az egész, nincs olyan, hogy most le kell ülni és bemagolni X könyvet meg X diasort az óráról. Szinte csak beadandókkal mérik a tudásunkat, és (sajnos) elég gyakoriak az open-book tesztek, ami "rendes" oktatáshoz szokott embernek elég furcsán hangozhat. Minden, de tényleg minden óra abszolút arról szól, ami a munkahelyen vár (vagy kellene legalábbis) az emberre. Nagyon értékelik itt az embert mint munkaerőt - azt hiszem, eről már írtam, de az állam (itt Victoria különösen) nagyon sok kampányt és oktatófilmet készít, pl. munkahelyi balesetekről + hogyan előzhetőek meg, biztonsági előírásokról, tűzvédelemről (pl ma néztünk egyet, én nem is tudtam hogy vagy 6 féle tűzoltókészülék létezik és minegyiket másra kell használni), kampányolnak az ittas vezetés ellen, és még a TVben is vannak ilyen reklámok! Megpróbálok belinkelni párat, érdekességként.
Ez pl. elég durva... hatásos: http://www.youtube.com/watch?v=7LTpl5QTa9M&NR=1
Ez aranyos (hogy emeljünk súlyt biztonságosan): http://www.youtube.com/watch?v=MhGUkWAA9WM&feature=fvw
Ez pedig szintén egy nagyon kemény, az ittas vezetésről (csak erős idegzetel nézzétek): http://www.youtube.com/watch?v=v81iowTcPJ8 - ez az egyik legkiemeltebb téma, ami ellen küzdenek, így a kampányokat is nagyon keményre tervezték.
...
Ja, és állandóan "kirándulásokra" megyünk. Ma pl. a helyi Békéltető Testületben jártunk, megnéztünk egy ügyet - ez is egy beadandó volt, le kellett írni mindenfélét róla. Két hete pedig megvolt az eddigi legaktívabb, eeménydúsabb iskolahét: hétfőn "Race Around Melbourne" - csapatverseny: meg kellett találni a különböző rendezvényhelyszíneken elhelyezett ellenőrzőpontokat, leírás alapján. Érdekes volt, pláne hogy a csapatunkból mindneki nemzetközi diák.. :D Azért megcsináltuk. Aztán kedd: egész napos kirándulás a Yara Valley-be, ami nagyon híres a borászatairól, a borairól önmagukban, meg turisztikailag is jelentős rész - pláne rendezvényszervezői szempontból nagyon fontos. És gyönyörű... igazi vidék, bár koalát meg kengurut még mindig nem láttam. Azaz kengurut igen, de csak az állatkertben, merthogy ott is van pár bérelhető rendezvényhelyiség, így oda is ellátogattunk. Sajna az állatokra nem volt idő :( 4 busszal ment az egész évfolyam, 2 ment a völgybe, 2 meg egy félszigetre. Amúgy az egészet felsőbbéves hallgatók szervezték, erre kapnak jegyet. Szerintem ügyesek voltak. Mindenhol (é. 4 helyszínen) ott voltunk időben, mindenkit fölvettünk és letettünk rendesen, stb. Az egész túra szakmai dolgokra volt kihegyezve, és nekünk is beadandó volt - írnunk kell egy helyszínről egy részletes bemutatót, pl milyen rendezvények vannak általában, milyen a felszereltésgük, mozgássérült elérés, catering, ilyesmik. És hát bort is kóstoltunk. Ezt még az sem árnyékolta be hogy közben kaptunk egy jó 10 perces jégesőt... Aztán szerdán megvolt az első itteni konferencia-részvételem: ISES - egy nemzetközi professzionális rendezvényszervezőket tömörítő szervezet tartotta az ezévi diákkonferenciáját, az Ethihad Stadium-ban, ahol a foci van mindig. Elképesztően nagy standion, és körben rendezvényheyiségek vannak, igazán néznivaló kilátással. Egyik oldalon a hatalmas focipálya, másikon a kikötő... Az osztály társaság egészen összerázódott már, csökkennek a nemzetek közti különbségek, azt hiszem. Szóval érdekesen zajlik az iskolás élet, újra.
Ennyit hát (egyelőre) az iskoláról, munkáról mára. :)
Üdv / puszi minden kedves, még mindig kitartó olvasónknak!

(U.i: új képek a Picasan. -- jobb oldali menü, képeink)